JogÁsz

Szaladj le egy doboz cigiért a Nemzetibe!

El sem mondom, hány évet kellett megélnem ahhoz, hogy végre megtudjam, mi az a trafik. De hál’ Istennek tegnap pártunk és kormányunk törvényjavaslata, és nem utolsó sorban Lázár János egyéni képviselői indítványa által sikerült megvilágosodnom.

„Dohánybolt: nem mozgó (és részekre bontás nélkül nem is mozgatható), más üzlettől elkülönült, önálló üzlethelyiség, amelyben kizárólag dohánytermék…. forgalmazható és amely üzlethelyiség külső felületére tekintve dohánytermék nem látható, csak az üzlethelyiségbe belépve.”

Hogy honnan tudom akkor, hogy ez trafik? Onnan, hogy lesz rajta egy legalább 40 cm átmérőjű, kör alakú jelzés, külső kerületén legkevesebb 4 cm vastagságú piros gyűrűvel, benne öles fekete számmal: 18. Ja, és persze rá lesz írva: “Nemzeti Dohánybolt”. Ebben az újabb őrületben talán nem is az bánt leginkább, hogy a Fidesz megint rátette a kezét olyasmire, amihez semmi köze nem lenne – lásd játék-automaták esete -, hogy ezzel megint beleavatkozik sok tízezer ember magánéletébe és sok tízezer embertől veszi el a megélhetését.

Ami miatt most felkaptam a fejem, azt talán gróf Széchenyi István egy mondata a Nemzeti politikáról: „Mennyi rút, mennyi aljas, búvik tisztes palástod alá, s hány ocsmány szégyenfi, mert ajkán a nemzeti szó peng, ékeskedik czímeddel!”

A gyerekemnek a Nemzeti Tankönyvkiadónál a Nemzeti alaptantervben előírt könyveket vásároljuk. Míg ő tanul, apja a Nemzeti Sportot olvasgatja. A gyerek gyötör, hogy menjünk már ki a Nemzeti Vágtára. A férjem gyötör, hogy jelentkeznék már a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézetnél egy kis továbbképzésre, de én inkább a Nemzeti Hírhálót olvasgatom a neten. Nyugodt vagyok, hiszen tudom, hogy a Nemzeti Védelmi Szolgálat vigyáz mindannyiunkra. Hirtelen csöngetnek. A postás ajánlott levelet hoz a Nemzeti Adó és Vámhivataltól. Felugrom, és gyorsan bevágom magam egy Nemzeti Taxiba. Elmegyek a Nemzeti Közigazgatási Intézetbe, lenne ott egy kis dolgom. Persze, nem tudom elintézni, mert átküldenek a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Intézetbe. Az illetékes felhívja nekem a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget, ahonnan a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz irányítanak. Onnan már csak egy ugrás a Nemzeti Erőforrás Minisztérium.

Elküldöm a taxit, innen már gyalog megyek reklamálni a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósághoz. Elmagyarázom nekik, hogy ha nem intézkednek, semmi sem lesz a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégiából. Együtt kéne működniük a Nemzeti Innovációs Hivatallal. Fel kell még keresnem a Nemzeti Kulturális Alapot, hátha tudják, ki alapította a Nemzeti Táncszínházat. Közben telefonál a gyerekem, hogy eldöntötte: a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre szeretne felvételizni. Utána kell néznem, vajon a Nemzeti Akkreditáló Testület megfelelő számú tudományos fokozatú oktatót igazolt-e az egyetemen. A Műemlékek Nemzeti Gondnokságán azt is megérdeklődöm, vajon az épületet rendben találták-e. Ha kérdéseimre nem kapok egyenes választ, én bizony a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságához fordulok! Közben hív a férjem, hogy szerinte a kölyökkel nincs minden rendben, jó lenne, ha felkeresném a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézetet, neki meg intéznék már el egy jó kis állást a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat révén.

Kezdek fáradni, jól jönne egy kis kikapcsolódás. Felkeresem tehát a Nemzeti Filmirodát, ott javasolják, hogy ki ne hagyjam a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóságot. Végül úgy döntök, jegyet veszek estére az Uránia Nemzeti Filmszínházba. Persze közben arra is gondolok, hogy akár egy színházat is vehetnék a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-től, hallottam, mostanában olcsón adják. Ha tudni akarom, mit és mennyiért játszhatnék a színházamban, majd megmondja a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala.

Hullafáradtan érek haza. Már éppen lerogynék, amikor eszembe jut, hogy elfelejtettem cigarettát venni. Szólok a gyereknek, hagyja abba a Magyar Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Színház műsorának böngészését. Félve kérdezem tőle: mondd, fiam, belefér-e a Nemzeti Ifjúsági Stratégiába, hogy leszaladj nekem egy doboz cigiért a Dohányárudába?

Íme, kedves Széchenyi gróf, így fest ma egy képzeletbeli magyar nemzeti család képzeletbeli egy napja.

Brac sziget-Supetar üdülési jog olcsón</

 

t_24694617

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!