JogÁsz

Jogállam 2012 – bővebben

A 2012-es év jogállammal ellentétes döntéseinek részletesebb ismertetését a szakma és a politika iránt különösen érdeklődő olvasóimnak ajánlom.

Az év végének közeledte arra inspirálja az embert, hogy valamiféle összegzésre adja a fejét. Egyben ugyanis másképp látjuk, vajon mit éltünk át az elmúlt egy esztendő alatt. Én a Nol. hu cikkeiből mazsoláztam és magam is elhűltem.
A jog területén az események rendkívül nagy száma óhatatlanul szükségessé teszi, hogy valamiféle rendező elvet alkalmazzunk. Ez a rendező elv most az lesz, ami talán a legjellemzőbb volt a 2012-es évre: hány esetben, és milyen okokból került szembe a magyar jogalkotás és jogalkalmazás az európai- és az alapvető emberi jogokkal. Nagyon jellemző az is, hogy hányszor próbálta a magyar kormány semmibe venni a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeit, hányszor és miként próbált ellenállni a jogállami követelményeknek.

Kíséreljük meg némileg időrendbe tenni a történteket.

Januárban az Emberi Jogok Európai Bírósága segélykiáltást küldött a magyar szakszervezetekhez, mert nyolcezer panasz érkezett hozzájuk a fegyveres és rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjait megillető, korhatár előtti szolgálati nyugdíjak megadóztatása miatt. Azt kérték, hogy csak a szakszervezetek képviseljék valamennyi panaszost.
Ugyancsak januárban indultak meg Magyarország ellen a kötelezettségszegési eljárások a jegybanktörvény, az igazságszolgáltatási reform és az új adatvédelmi hatósággal kapcsolatos sarkalatos törvény miatt. Brüsszel már korábban figyelmeztette Magyarországot, hogy a jegybanktörvény nem garantálja a nemzeti banknak a politikától való függetlenségét és ezzel megsérti az EU Alapszerződésének 130. cikkét. Az uniós alapszerződés 130. cikkét sértő magyar esethez hasonlóan súlyos szabályszegést gazdasági és pénzügyi területen 2004 óta egyetlen más tagállam sem követett el.
Az igazságszolgáltatással kapcsolatos kötelezettségszegési eljárást a bírák és ügyészek megváltoztatott kötelező nyugdíjkorhatára – 70 évről 62 évre történt csökkentése – váltotta ki, valamint az, hogy egyetlen személy dönt az igazságszolgáltatást érintő minden fontos kérdésben, beleértve a bírák kinevezését is.
Az uniós szerződések – az EU működéséről szóló szerződés 16. cikke és az alapjogi charta 8. cikke – megkövetelik az adatvédelmi hatóságok függetlenségét. Magyarországon azonban a kormány olyan hatalmat kap az adatvédelmi hivatal felett, amely e szerződésekkel összeegyeztethetetlen.
Bár a jogállamot alapjaiban valószínűleg nem rendíti meg, de azért – könnyű kitérőként – megemlítjük, hogy az Európai Bizottság felszólította más országok mellett Magyarországot is, hogy „számolja fel az uniós állatjóléti előírások végrehajtásában tapasztalható hiányosságokat”, konkrétan tiltsa be a hagyományos ketreces tojótyúktartást. Bármilyen komolytalannak is tűnik ez a probléma, azt azért érdemes tudni, hogy Brüsszel a szegény tyúkok jólétének védelme mellett elsősorban a piaci verseny torzítása ellen emelt szót.
A sajtószabadsággal foglalkozó brüsszeli munkacsoport megállapította, hogy Magyarországon több a korlátozás, mint bárhol az Európai Unióban, valamint azt is, hogy túlságosan „erős” a magyar Médiatanács.
Orbán Viktor januárban (még) nem volt hajlandó elfogadni sem a bírák nyugdíjkorhatárával, sem a jegybank függetlenségével kapcsolatos kifogásokat. A kormányfő szerint az Európai Bizottságnak kell bizonyítania, hogy a nyugdíjkorhatár azonnali és radikális – hetvenről 62 évre történő – csökkentése diszkriminatív elemeket tartalmaz. Orbán az intézkedést a nyugdíjrendszer egységesítésével magyarázta, ami sem szakmai, sem politikai bírálói szerint nem fedi a valóságot.

Februárban a Velencei Bizottság nyolc magyar sarkalatos törvényt vizsgált. Legelőször a bíróságról és a vallásszabadságról, majd a parlamenti választásokról, az információs szabadságról, az alkotmánybíróságról, az ügyészségről, a nemzetiségekről és a családvédelemről szóló törvényeket vette górcső alá. Az összehasonlítás kedvéért: hasonló felülvizsgálati eljárásokat Albániával, Örményországgal, Azerbajdzsánnal, Bosznia-Hercegovinával, Grúziával, Moldovával, Montenegróval, Ukrajnával, Szerbiával és Oroszországgal szemben folytatott a Velencei Bizottság.
A magyar fél februárban küldte meg válaszlevelét az Európai Bizottság kifogásaira. A bírák kényszernyugdíjazásával kapcsolatban a magyar kormány azt javasolta, hogy majd egyéni alapon meghosszabbíthatják a bírák megbízatását. Egyúttal azt is kifejtették, hogy a bírósági reformról alkotott aggályok megalapozatlanok. Az adatvédelmi hivatal függetlensége kérdésében a kormány nyitott a törvénymódosításra, amennyiben ezt a bizottság szükségesnek tartja. Egyelőre viszont nem enged a jegybank elnökének esküje és fizetése ügyében. A médiaügyekkel kapcsolatban kifejtették, hogy a Klubrádió ügyével azért nem kívánnak foglalkozni, mert e kérdésben éppen bírósági eljárás zajlik, és – úgymond – nem akarnak nyomást gyakorolni a bíróságra.
A magyar állam is perelt az Európai Bíróságon. A pert azért indította, mert álláspontja szerint Szlovákia uniós jogot sértett, amikor megtagadta a beutazást Sólyom Lászlótól, a korábbi köztársasági elnöktől.

Márciusban készítette el a luxemburgi bíróság főtanácsnoka azt a szakvéleményét, amelyben javasolta az Európai Bíróságnak, hogy utasítsa el a Szlovákia elleni magyar keresetet. Álláspontja szerint ugyanis az államfők utazásai a diplomáciai kapcsolatok területére tartoznak. Ezeket pedig a nemzetközi jog, nem pedig az uniós jog szabályozza.
A bíróságokon már ebben a hónapban kész helyzetet teremtettek azzal az ürüggyel, hogy ha megvárnák a kötelezettségszegési, vagy az alkotmánybírósági eljárást, akkor bírói és vezetői posztok maradnának évekig betöltetlenül. Ezért több mint negyven bírói helyre írtak ki pályázatot – miközben a még fel sem mentett bírák szabadságukat töltötték.
Eközben Navracsics Tibor a bíróságokról és a bírákról szóló törvények módosítására tett javaslatot, mely szerint növelné az Országos Bírói Tanács és csökkentené az Országos Bírósági Hivatal elnökének hatáskörét. Nem véletlenül, hiszen a Velencei Bizottság szakértői keményen bírálták a magyar igazságügy átalakítását. Jelentésük szerint a törvény és az általa létrehozott igazgatási szervezet köszönő viszonyban is alig van a jogállamiság elveivel.

Áprilisban Martonyi János külügyminiszter „homályos státusúnak” nevezte a Velencei Bizottságnak az igazságszolgáltatási reformmal kapcsolatos jelentését, szerinte ugyanis az nem a szervezet hivatalos álláspontja. Martonyi szegény akkor még azt hitte, hogy lesznek hiteltárgyalások az IMF-el, ezért bizakodóan nyilatkozott arról, hogy ha lesz is Európai bírósági eljárás Magyarország ellen, az nem akadályozza majd a hiteltárgyalások megkezdését.
Időközben készültek a hivatalos dokumentumok a kényszernyugdíjazott bírák felmentéséről. De a bírák is léptek: az Alkotmánybírósághoz és az Emberi Jogok Európai Bíróságához is beadványt juttattak el, s mindkét helyen a diszkrimináció tilalmára hivatkoztak. A kormány pedig azzal hárította el magáról a felelősséget, hogy a bírák szolgálati viszonyát az alaptörvény átmeneti rendelkezése, valamint a bírák jogállásáról szóló törvény átmeneti rendelkezése szabályozza, és a kabinetnek semmilyen hatásköre nincs arra, hogy egy hatályos jogszabály rendelkezéseit felfüggessze. Ugyanakkor utaltak arra is, hogy az Alaptörvényben foglalt január 1-jei időponthoz képest a június 30-i dátum fél év átmeneti időt biztosít a felkészülésre és a bírák pótlásának előkészítésére.

Májusban a 2004-ben megalakult Igazságszolgáltatási Tanácsok Európai Hálózata, melynek alapítói között volt a magyar Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT), az újonnan létrejött Országos Bírói Tanácsnak viszont rendes tagság helyett csak megfigyelői státuszt biztosított. A testület ugyanis rendes tagként csak azokat az államokat fogadja be, amelyekben a kormánynak nincs közvetlen befolyása az igazságszolgáltatás működésére. Az európai bírói kar – amelyet igazán nem lehet azzal vádolni, hogy bármilyen politikai befolyás alatt állna – ha áttételesen is, de elmarasztaló ítéletet hozott a magyar állammal szemben.
Ebben a hónapban tárgyalt először az Alkotmánybíróság a bírák alkotmányjogi panaszáról. A testület ülésén az ügy kapcsán heves, személyeskedéstől sem mentes vita folyt. Több, a Fideszhez közelállóként számon tartott alkotmánybíró szerint a legjobb az lenne, ha a kérdést levennék a napirendről, míg mások – akik ugyancsak a jobboldallal jelöltjeként kerültek a testületbe – támadták az előadó bíró által készített határozattervezetet.
Ugyancsak májusban az Európai Bíróság ítélete nyomán a magyar adóhatóságnak vissza kellett utalnia a vállalkozások részére több mint 250 milliárd forint jogosulatlanul visszatartott áfát.

Júniusban a kormány részben kapitulált: elfogadták a velencei Bizottság kifogásainak döntő részét és késznek mutatkoztak az igazságszolgáltatás függetlenségét fenyegető bírósági reform szinte összes fontosabb elemének visszavonására. Június 1-jén az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága terjedelmes módosító csomagot nyújtott be az eredeti törvényjavaslathoz. Ez gyakorlatilag az Áder-féle bírósági reform kudarcának beismerése volt, hiszen a velencei bizottság csaknem minden észrevételét beépítették a jogszabályokba. Kivételt képez az OBH elnökének az a joga, hogy az eljárások gyorsítására hivatkozva továbbra is áthelyezhet ügyeket, bár némi garanciális korlátozást e szabályhoz is fűztek. Már csak a bírák kényszernyugdíjazásából nem engedtek.
Az Európai Bizottság megindította a Magyarország elleni két kötelezettségszegési eljárást az EU Bíróságánál a bírák kötelező nyugdíjazásának, valamint az adatvédelmi felügyelő hatóság függetlensége megsértésének ügyében. Bár ez utóbbi kérdésben az időközben megtörtént magyar törvénymódosítás nyomán a bizottság tapasztalt előrelépéseket, de úgy véli, hogy a korábbi intézmény elnökének elbocsátása továbbra is uniós jogba ütközik. A jegybanki függetlenség témakörében azonban a bizottság jelezte, hogy a kilátásba helyezett magyar jogszabályi változtatások elfogadása esetén kész elállni az eljárás harmadik, bírósági szakaszának megindításától.
Az Európai Bizottság további három új kötelezettségszegési eljárást is indított:, a kiskereskedelmi válságadó, a telekom-adó és a cafeteria, vagyis a SZÉP-kártya és az Erzsébet-utalványok miatt. Ezeket az ügyeket az EB azért indította meg, mert elemzésük szerint az adók és a kérdéses jogszabályok hátrányos megkülönböztetést jelentenek az unió más tagállamaiból származó vállalatokkal szemben, és előnyben részesítik a magyar cégeket. A bizottság felszólította Magyarországot arra is, hogy szüntesse meg a pálinka teljes körű jövedékiadó-mentességét.
Amennyiben Brüsszel elmarasztalja Magyarországot, az államnak – természetesen az adófizetők pénzéből – kamatostul kell majd visszafizetnie a válságadót a cégeknek.
Június végén Navracsics Tibor még mindig nem értette, miért „ragaszkodik annyira” az Európai Bizottság a kötelezettségszegési eljárásokhoz mind a bírák nyugdíjazása, mind pedig az adatvédelmi ombudsman ügyében, hiszen szerinte az ezekkel kapcsolatos kételyek jelentős részét már sikerült eloszlatniuk.
A parlament júniusban fogadta el az új Büntető Törvénykönyvet, bár az csak 2013. július 1-jével lép hatályba. Addigra talán sikerül majd a törvényalkotóknak megérteniük, hogy miért tiltakozik az UNICEF, az ENSZ gyermekjogi szervezete a büntethetőségi határnak – bizonyos esetekben – 12 éves korra történő leszállítása miatt. Az UNICEF szerint az új Btk. büntethetőségi korhatárra vonatkozó rendelkezése több ponton ellentétes az ENSZ gyermekjogi egyezményében foglaltakkal.

Júliusban sikerült végre az Alkotmánybíróságnak dűlőre jutnia a bírák kényszernyugdíjazásának kérdésében. Kimondták, hogy alkotmányellenes a bírák nyugdíjazásának szabályozása, ezért a törvényt – a hatálybalépés napjára visszaható hatállyal – megsemmisítették. Orbán Viktor azonban azonnal közölte: “a rendszer marad”, a kormány a kitűzött céljait el fogja érni. Hozzátette: a kormány a tervek szerint néhány napon belül javaslatot tesz a parlamentnek az alaptörvény, a bíróságokról szóló jogszabály és a nyugdíjtörvény közötti összhang megteremtésére. (Nem így történt. Ez sem.)
Ugyanekkor döntött az Európai Unió Bírósága: soron kívül fogja lefolytatni a magyar bírák kényszernyugdíjazása miatt folytatott kötelezettségszegési eljárást. Szinte ezzel a döntéssel egy időben Áder János elutasította a nyugdíjazott bírák azon kérését, hogy vonja vissza felmentésüket.

Augusztusban született meg az első ítélet egy, a bírákra kényszerített munkaügyi perben. A bíróság első fokon kimondta, hogy az államfő jogellenesen mentett fel egy kényszernyugdíjazott bírót. Az ügy pikantériája az volt, hogy a beperelt törvényszék és az OBH képviselője először egyezségi ajánlatot tett. Azt javasolták, hogy a felperes bírónővel közösen kérjék a per szüneteltetését mindaddig, amíg az AB döntése miatt szükséges jogszabályváltozás megtörténik, illetve az Európai Bíróság is állást foglal ebben a kérdésben. A bírónő azonban nem fogadta el az ajánlatot, ezt követően az alperesek ügyvédje úgy nyilatkozott, hogy bár nem vitatja a kereset jogalapját, de álláspontja szerint nem lehet helyreállítani a bíró szolgálati viszonyát.
Navracsics Tibor közben ismételten arról nyilatkozott, hogy „törvényhozási megoldásban gondolkoznak”.
Az Európai Bizottság nem feledkezett meg a média- és sajtószabadság kérdéséről sem. Aggasztónak tartották azt a jogi csatát, amit a Klubrádió vív frekvenciájáért a bíróságokon. A Médiatanács nem késlekedett a válasszal: „Magyarországon senki sem akadályozza egyetlen rádió működését sem. A médiapiacon felmerülő vitás ügyek jogállami keretek között, a jogállami intézményrendszer működése által nyerhetnek megoldást. Ha ez nem így volna, azt bárki jogosan kifogásolhatná.”
És hogy más területen is növeljük hazánk jó hírnevét, kiadtuk Azerbajdzsánnak Safarovot, az azeri baltás gyilkost, aki egy örmény tanulótársa megöléséért kapott jól megérdemelt büntetését töltötte Magyarországon. Safarov hazatérve – mint azt előre sejteni lehetett volna – elnöki kegyelemben részesült és azonnal szabadlábra helyezték.

Szeptemberben Navracsics Tibor igazságügyi miniszter alkotmány- és törvénymódosító javaslatot terjesztett be, amely szerint a bírák kötelező nyugdíjkorhatárát 62-ről 65 évre emelnék fel. A “Magyarország Alaptörvényének második módosítása” című javaslat szerint “a bíró szolgálati jogviszonyát a hatvanötödik életévének betöltésével kell felmentéssel megszüntetni”. Vezető beosztást viszont 62 év feletti bíró már nem tölthet be. Mindez természetesen a Kúria és az Országos Bírósági Hivatal elnökére nem vonatkozik. A 65 éves korhatár a bírákon túl az ügyészekre, közjegyzőkre, bírósági végrehajtókra és igazságügyi alkalmazottakra is kiterjedne. Ezt a tervezetet azonban a végszavazás előtt visszavonták.
Szeptemberben nyújtotta be az Országos Bírósági Hivatal fellebbezését az augusztusban hozott munkaügyi bírósági ítélet ellen is, amellyel két bírót visszahelyezetek bírói tisztségükbe. A munkaügyi bíróság ennek ellenére további hasonló döntést hozott egy újabb perben. Nem fogadta el ugyanis az OBH jogi képviselőjének azon hivatkozását, miszerint az alaptörvény alapján a munkaügyi bíróságnak nincs módja visszahelyezni a bírót eredeti tisztségébe.

Októberben a bíróságok hat bírót helyeztek vissza nem csak bírói tisztségükbe, hanem korábbi vezetői beosztásukba is. Kötelezték továbbá a munkáltatókat a bírák elmaradt illetményének megfizetésére.
A Velencei Bizottság (VB) – szöges ellentétben azzal, amit a kormányzat kommunikált – továbbra is súlyos kritikákat fogalmazott meg a módosított bírósági törvényekkel kapcsolatban, mert azok egy része továbbra sem felel meg a jogállami követelményeknek. Az ügy-áthelyezési rendszer még módosított formájában sem biztosítja a törvényes bíróhoz való jogot. A VB kifejezetten aggályosnak találja a kényszernyugdíjazott bírák helyzetét. A testület szerint a vonatkozó alkotmánybírósági határozat nyomán megalkotandó jogszabályi rendelkezéseknek lehetővé kell tenniük, hogy a kényszernyugdíjazott bírákat – amennyiben erre igényt tartanak – automatikusan visszahelyezzék korábbi pozíciójukba.

Novemberben az unió elmarasztalta Magyarországot a bírák kényszernyugdíjazása miatt. A nyugdíjkorhatár leszállítása és az ennek alapján történő elmozdítás ellentétes az uniós joggal, tehát Magyarország uniós jogot sértett – mondta ki ítéletében az Európai Unió Bírósága. A verdikt leszögezi, hogy a magyar bírákra vonatkozó nyugdíjkorhatár radikális leszállítása az életkoron alapuló, nem igazolható hátrányos megkülönböztetésnek minősül. Megoldásként pénzügyi kompenzáció, vagy a bírák hivatalba történő visszahelyezése merülhet fel. A luxemburgi döntés végrehajtását figyelemmel kíséri a bizottság, és ha úgy ítéli meg, hogy Magyarország nem hajtja végre az ítéletet, akkor újra keresetet indíthat.
Orbán Viktor ekkor tette közkinccsé azonnal nevetségessé vált hasonlatát: “Régen láttam olyat, hogy a döglött kutyát fejbe vágják”. A miniszterelnök szerint az Európai Unió bírósága a magyar bírák nyugdíjazásáról szóló ítéletével egy olyan jogszabályról hozott döntést, amely nem létezik, azt ugyanis a magyar Alkotmánybíróság már korábban megsemmisítette. Értékelése szerint így az ügyben semmilyen új helyzet nem alakult ki, most, hogy az európai bírósági döntés megszületett, a magyar kormány javaslatot fog tenni a parlamentnek a bírói nyugdíjazás kérdésének újraszabályozására.
Mivel érdemi intézkedés még mindig nem történt, a bírák által indított munkaügyi perek folytatódtak. A munkaügyi bíróság újabb négy bíró ügyében kötelezte a törvényszéket, mint a bírák munkáltatóját, hogy tegye meg a bírák kinevezéséhez szükséges intézkedéseket a Köztársasági Elnöki Hivatalnál, továbbá fizesse meg a bíráknak a tárgyalás időpontjáig elmaradt illetményüket.

Decemberben a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 14 kúriai bíró ügyében hozott első fokon ítéletet, valamennyiük visszahelyezéséről döntve. A Kúria elnöke nem kívánt fellebbezni az ítélet ellen, hanem kezdeményezte a bírák ismételt kinevezését. A főbíró attól nem zárkózott el, hogy kényszernyugdíjazott munkatársai tanácselnökként dolgozzanak tovább, de ennél magasabb vezetői posztba viszont senkit nem venne vissza.
Ebben a hónapban született első ízben olyan tartalmú munkaügyi ítélet, amelyben a bíróság hatályon kívül helyezte a köztársasági elnök azon határozatát, amellyel egy törvényszéki bírót életkora miatt 2012. december 31-i hatállyal felmentett tisztségéből. A nem jogerős ítélet egyúttal kötelezte a munkáltatót, hogy a bírót változatlan módon, azaz eredeti posztján foglalkoztassa tovább. A bíróságok eddig többnyire csak azt mondták ki, hogy helyre kell állítani a kényszernyugdíjazattak bírói szolgálati viszonyát. Egyes esetekben viszont az a döntés született, hogy a bírót eredeti posztjára kell visszahelyezni. Az államfő határozatának érvényességét eddig még egyetlen perben sem vonták kétségbe.
Handó Tünde, az OBH elnöke hét idén nyugdíjazott bíró újra-kinevezése érdekében Áder János köztársasági elnökhöz fordult.

Karácsony előtt közvetlenül, amikor a parlament már nem ülésezett, Navracsics Tibor benyújtotta a 9598. számú törvényjavaslatot „az egyes igazságügyi jogviszonyokban alkalmazandó felső korhatárral kapcsolatos törvénymódosításokról”. A parlamentnek 2013. január 6-áig döntenie kell a javaslatról, hiszen az Európai Bizottság ezt a határidőt szabta meg Magyarország számára a bírák helyzetének rendezésére.
Ha a képviselők a karácsonyi szünetben nem is, én megpróbáltam értelmezni a javaslatban megfogalmazott három lehetőséget. Ez persze érthető, hiszen minket, bírákat érint, ők viszont csak szavaznak róla.
Első lehetőség: a kényszernyugdíjazott bíró kéri a visszahelyezését. Visszahelyezik, de nem tölthet be vezető beosztást, a törvény hatálybalépésétől számított 30 napon belül le kell mondania a nyugdíjáról (mindenki másnak ezt csak július 1-jétől kell megtennie). Ez esetben megtérítik a kimaradt jövedelmét, kivéve azt, ami máshonnan megtérült.
Második lehetőség: a bíró kérheti, hogy „rendelkezési állományba” helyezzék. Ez esetben ítélkezési tevékenységet nem végezhet, természetesen vezető sem lehet, szabadságot és cafeteria juttatást nem kaphat, jövedelme pedig a vezetői pótlék nélkül számított illetményének 80%-a és a nyugdíjának a különbözete. Ugyanakkor az OBH elnöke hivatalból, vagy a bíróság elnökének kezdeményezésére három évenként – legfeljebb két évre – beoszthatja ítélkezési feladatra az utolsó beosztási helye szerinti bíróságra, vagy olyan más bíróságra, ahonnan lakóhelyére naponta vissza tud utazni. Ha munkavégzésre osztják be, akkor az őt megillető – vezetői pótlék nélküli – illetménye és a nyugdíja különbözetére, illetve költségeinek megtérítésére jogosult.
Harmadik lehetőség: ha a bíró felmentésére az AB határozattal megsemmisített törvényhely alapján került sor, és nem kéri a visszahelyezést, 12 havi átlagilletményt kap átalány-kártérítésként.

A 2012. év összefoglalójában egyetlen strasbourgi bírósági ítéletet sem említettem, noha azok száma sem kevés. Felsorolásuk azonban nem csak ezen írás kereteit feszítené szét, hanem az olvasó türelmével is durván visszaélne. Úgy gondolom a „jogállamiság” illusztrálására pillanatnyilag ennyi is elegendő.

A cikk megjelent a Galamus.hu oldalán január 5-én

 

Brac sziget-Supetar üdülési jog olcsón</

 

t_24694617

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!