Függetlenség

Az MTI tudósított arról, hogy Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke négyszemközt fogadta Schiffer Andrást, az LMP társelnökét. A beszélgetést követő sajtótájékoztatón Handó elmondta, hogy legalább negyedévente vendégül látja az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságában ülő képviselőket, frakcióvezetőket, akiknek négyszemközt is beszámol a bíróság eredményeiről, illetve választ ad a kérdéseikre.

fotó: birosag.hu

Fotó: nol.hu

 Egy közismert újságírót plagizálva szisszentem föl: hogy mi van? Hogy a független bíróság legfőbb igazgatási vezetője négyszemközt kvaterkázik parlamenti képviselőkkel? Milyen alapon? Milyen felhatalmazással? Milyen céllal? És ezeket a kérdéseket azon a sajtótájékoztatón egyetlen újságíró sem tette fel? Vagy volt, aki feltette, csak kimaradt az MTI tudósításából? Nem tudom, nem voltam ott, mi több, azt sem tudom, kik voltak jelen. De félek, ilyen kérdések nem hangzottak el.

A magánbeszélgetés céljára azért Schiffer megszólalásából lehet következtetni. Schiffer utalt arra, hogy „a devizahitel-szerződésekből eredő perek alig menedzselhető terhet fognak róni a bíróságokra. Ezért pártja elfogadhatatlannak tartja, hogy a jövő évi költségvetés tervezete szerint csak minimális mértékben növekszik a bíróságoknak juttatott összeg.” Netán Handó pénzért lobbizott volna egy LMP-s képviselőnél? Ha így van, az elég szánalmas.

Az OBH elnökének tájékoztatási kötelességét törvény írja elő. E szerint félévenként az Országos Bírói Tanács, évenként az Országgyűlés és az éves beszámolók között egy alkalommal az Országgyűlés igazságüggyel foglalkozó bizottsága előtt kell munkájáról beszámolnia. De sehol sem olvastam olyanról, hogy négyszemközt kellene parlamenti képviselőket bármiről tájékoztatnia.

Handó Tündét idézem, aki a 2012. évi beszámolójában a következőket írta: „Az OBH elnökének személyében is felelősséget kell viselnie azért, hogy feladatait a bírói függetlenség alkotmányos elvének megtartásával lássa el.”

A bírói függetlenség nem csupán az egyes bíró, hanem az egész bíróság függetlenségét is jelenti. Ha lehet egyáltalán sorrendet felállítani – nem lehet – a bíróság, mint önálló hatalmi ág függetlenségét tenném az első helyre. Ha ugyanis a bíróság, mint intézmény nem független, akkor a bíró sem lehet az. Hogyan tekintheti Handó Tünde magát és bíróságát függetlennek, amikor a bíróságot érintő súlyos kérdések négyszemközti csevegéseken dőlhetnek el. Most nem éppen Schiffer András esetére gondolok, ő ma már pehelysúlyú versenyző, de nyilván jönnek kávézgatni XXL-es méretű képviselők is.

Fotó: vedofelszerelesek.hu

Mindössze négy nappal e négyszemközti beszélgetés után hallgatta meg a független OBH független elnökének beszámolóját az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága. Az elnök asszonytól ismét hallhattuk a megszokott paneleket a bíróságok „szolgáltató” jellegének erősítéséről, az ügyfelek „egyre szélesebb körű kiszolgálásáról”, és így tovább. Nekem azért legjobban az az „ügyfél-elégedettségi kérdőív” tetszik, amelyet jövőre minden bíróságon bevezetnek. A kérdőíven az ügyfelek – szerencsére – névtelenül számolhatnak be arról, hogy elégedettek-e a kezelőirodával, a tájékozódási lehetőségekkel vagy éppen az épület biztonságával. Tényleg ezek lennének az igazságszolgáltatás legégetőbb kérdései? Azt vajon miért nem kérdezik meg az „ügyfélbarát igazságszolgáltatás” nevében, hogy megfelelő volt-e a tárgyalás légköre, hogy udvariasan beszélt-e vele a bíró, hogy mennyit várt ügyének befejezésére, vagy akár csak azt, hogy hány óra hosszat ült a folyosón, mire beszólították a tárgyalóterembe?

A bizottsági meghallgatáson ezeket a kérdéseket épp úgy nem tette fel senki, mint ahogy nem hangzott el hasonló kérdés a már említett sajtótájékoztatón sem.

Bárándy Gergely a bizottság tagjaként emlékeztette Handó Tündét, miként járt el a hivatal a bírák kényszernyugdíjazásakor. Az OBH elnöke nem röstellte azt válaszolni, hogy ők csak a „jogszabályi keretek között járhattak el”. Thomas Mann írta: „Mélységes mély a múltnak kútja”. Csendesen tenném hozzá: a felejtés kútja is feneketlen. Hogyan is emlékezhetne Handó arra, hogy értelmetlen és felesleges munkaügyi perekbe kényszerített mintegy százötven bírót? Hogy azért óvta tekintélyük elvesztésétől a „nagytekintélyű bírákat”, mert az egyetlen törvényes és tisztességes közjogi megoldást javasolták a köztársasági elnökhöz írt nyílt levelükben? Hisz mindez olyan rég történt! Már csaknem másfél év is eltelt azóta!

A Fideszes többségű bizottság természetesen támogatta az elnökasszony beszámolóját. Hát már hogyne támogatta volna! Hiszen ki tudja, mi hangzik el egy-egy meghitt, négyszemközti beszélgetésen?

Fotó: libri.hu

Brac sziget-Supetar üdülési jog olcsón</