Még egy hét sem telt azóta, hogy Magyarország legutóbb pert veszített az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) előtt Strasbourgban. És már itt is a következő. Baka András, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke nyert az állammal szemben, mert jogellenesen fosztották meg főbírói tisztétől.
Személyesen is jól ismertem Baka Andrást – már amíg én bíró, ő meg főbíró lehetett – és állíthatom, nem kereste a konfrontációt. De 2011-ben a parlament olyan törvényeket hozott, a Fidesz kormány olyan intézkedéseket tett, amelyeket a legbékésebb természetű, kompromisszumkereső főbíró sem hagyhatott szó nélkül. Ha jól emlékszem, Baka elsőként az úgynevezett semmisségi törvényt kifogásolta. Ez a törvény úgy rendelkezett, hogy a 2006-os utcai eseményekkel kapcsolatos minden olyan jogerősen befejezett ügyet felül kell vizsgálni, és megsemmisíteni, amelyekben kizárólag a rendőrök vallomására alapítva születtek marasztaló ítéletek. A főbíró „alkotmányos aggályainak” adott hangot: az ilyen eljárás sérti a jogbiztonságot. Azután áprilisban elkészült az a törvény, amelynek alapján több mint 250 bírót kényszernyugdíjaztak. Továbbá a volt legfelsőbb bírósági bíró azt sem fogadta kitörő örömmel, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács helyett a Fidesz közeli Handó Tünde teljhatalmú vezetésével létrehozták az Országos Bírósági Hivatalt.
Mára a Fidesz is beláthatta volna, hogy Bakának minden, a bíróság függetlenségét sértő állítása helytálló volt. Mint ahogyan azt is már az első pillanatban tudni lehetett, hogy a Legfelsőbb Bíróság cégérének Kúriára történt átfestése nem legális indok a főbíró eltávolítására. A parlament azóta a Baka által kifogásolt törvények mindegyikét – a luxemburgi bíróság döntései alapján – kénytelen volt megváltoztatni Kezdve a bírák diszkriminatív elbocsátásától egészen Handó Tünde korlátlan hatalmának és tetszőleges ügyáthelyezési lehetőségének korlátozásáig.
Egyszerűen érthetetlen az a kitartó, ostoba makacsság, amellyel a Fidesz minden egyes esetben bevárja az EJEB-től kapott újabb pofonokat. Pontosan tudhatták, sőt – állítom – tudták, hogy Baka András pert fog nyerni a strasbourgi bíróság előtt. (Remélem az elmúlt hét óta Orbán Viktor azt is megtanulta végre, hogy Strasbourgnak semmi köze nincs az Európai Unió Luxemburgban székelő bíróságához, és nem jön elő újra ezzel a demagóg, EU ellenes hazugsággal.)
Az EJEB kimondta, hogy a magyar hatóságok megsértették Baka András véleménynyilvánítási szabadsághoz fűződő jogát, hiszen a főbírót azért mozdították el idő előtt, mert kritizálni merészelte a bíróság függetlenségét sértő törvényeket. Emellett a magyar állam megsértette az emberi jogi egyezményben rögzített azt a jogot is, hogy mindenki jogorvoslattal élhet az őt ért sérelem miatt. Mivel a parlament alkotmányos jogszabályban rögzítette a főbíró eltávolítását, Baka Andrást ezzel megfosztották e jogától is.
A per Strasbourgban ezzel még nem ért véget. Később fognak arról dönteni, hogy az államnak mennyi kártérítést kell fizetnie az általa okozott jogsérelmekért.
Azt szokták mondani, hogy a demokrácia sokba kerül. De annak megsértése – legalábbis nekünk – még többe.
Brac sziget-Supetar üdülési jog olcsón</
Én éppen ma jelentettem fel a Kúriát a Legfőbb Ügyésznél, mert nyilvánvaló hivatali visszaélést véltem felfedezni egy ítéletükben, ráadásul nagyon ostobán, és nagy pofával adták elő a bohózatot.
De facto megszegték, nyíltan és szándékosan, ráadásul jól tapintható falazási célzattal a Pp. 50.§-át.
A bírói korrupció még csak most fog elszabadulni igazán.
Ha valamikor, akkor most nagyon egyetértek azzal, hogy az állam helyett a törvényalkotóknak kellene fizetnie a kártérítést.
Az utóbbi négy évben rendszersen alkottak – mint kiderült, tudatosan és szándékosan – olyan normákat, amelyek rendre megbuktak az alkotmányosság próbáján, ill. a nemzetközi porondon.
És pont azért tartanám jogosnak, mert a törvényalkotók annak ellenére akarattal alkottak olyan törvényeket, amelyek rendszeresen magasabb szubtű szabályozásba ütköztek, hogy erre előzetesen nagyon sokan felhívták a figyelmüket, többek között a jogi szakma oldaláról is. De a törvényalkotók ezeket a szakmai érveket sorozatban lesöpörték az asztalról.
Tökéletesen alkalmazták Csurka egykori, híressé, pontosabban inkább hírhedtté vált mondását: a szakmaiság csak egy bolsevista trükk.
Hát mit ne mondjak: a jogalkotás terén becsületükre vált, tökéletesen alkalmazták ezt a hozzáállást.
Minden más téren, ha valaki a munkájában, a munkavégzése keretében kárt okoz, (többek között) anyagi felelősséggel is tartozik az okozott kárért. Ugyanígy a tövényalkotóknak is anyagi felelősséggel kellene tartozni azért, amit tesznek. Akkor legalább meggondolnák, hogy mihez adják a nevüket.
Én viszont nagyon sajnálom, kedves bírónő!
Az igazságszolgáltatás, a jog szakmaisága nagyon sokat vesztett (többek között) az Ön személyével is.
A legjobb bírókat távolították el a pályáról.
Tapasztaltam az ítélkezési gyakorlatban: a bírói pálya meg is sínylette.
de miért az állam fizet? Fizessenek a felelős döntéshozók, akik megszavazták a törvényt. És miért csak fizet az állam? Ha valamit elrontunk, azt ki is kell javítani.
Valószínűleg ezt a döntést sem fogják lobogtatni semelyik újságjukban. Ilyenekről mélyet hallgatnak. Csak az az “elmúlt nyolc év”, erről papolnak állandóan. A békés tüntetőkről meg csak annyit, hogy a képen látható emberek huligánok.
Hogy őszinte legyek: cseppet sem bánom.
Kedves Bírónő !
Ma nagyon nehéz pályává vált a bírói hivatás gyakorlása. Az állandóan változó jogszabályok dzsungelében eligazodni nem lehet könnyű feladat. A bajt leginkább ott látom, hogy a mai bírónak a jogszabályokon, és saját lelkiismeretén kívül egyéb a szakmától idegen követelményeknek is meg kell vagy inkább kellene felelni. Az elkövetkező időben következik a deviza dzsungel, az első lépések már is alkotmányellenes jogszabályokat sejtetnek. Természetesen ezt a problémát is meg lehetne oldani átgondolt törvénykezéssel. Summa summárum, cseppet se bánja, hogy nincs már pályán.
Egyébként pedig azt sehogysem értem, hogy hogyan voltak képesek odáig elmenni, hogy még abba a Baka Andrásba is belerúgtak kíméletlenül, aki a strsbourgi bíróság tagja volt. És ha valaki, akkor ő aztán igazán jó ismerője és tudora a nemzetközi bíróságnak. És ennek ismeretében is felvállalták, hogy nekimennek. Túlmentek minden határon.
Megint egy régebbi példa:
2003. Szász Károly a PSZÁF egykori vezetője.
2003 decemberében fogadta el a parlament azt a törvényt, amellyel a kormány megszabadult a felügyeleti vezetőtől. Az akkori államfő, Mádl Ferenc az Alkotmánybírósághoz fordult, részben azért, mert szerinte a törvény egyedi személyi döntést mond ki normatív, törvényi formában. A Fidesz szintén bírálta a törvényt, mert szerinte politikai okokból távolította el a kormány Szászt a helyéről, tovább kritzálta azt a törvényalkotási gyakorlatot, amely szerint személyre szólóan alkotnak törvényt.