Üldögélés

Olvasom a híreket: „Kukorelly Endrére a rendőrkapitányság által kiszabott 101 800 forintos bírságot a bíróság helybenhagyta.” Majd egy másik hír: „A feloszlatott Magyar Gárda egykori főkapitányát hatósági rendelkezés elleni izgatás bűntette miatt próbára bocsátotta a bíróság.”

Mielőtt az a vád érne, hogy nem teszek különbséget szabálysértés és bűncselekmény között, előrebocsátom, hogy ez egyszer becsuktam a jogászszememet. Ezért figyeltem fel arra, hogy a volt LMP-s képviselőnek, Kukorelly Endrének több mint százezer forintjába került az, hogy a felszólítás ellenére tovább üldögélt a Közgép magánterületén. 

A rendőrök igazoltatták, majd előállították és egy kétszemélyes zárkába hat demonstrálót zsúfoltak be. A rendőri eljárás szabályszerűsége meglehetősen kétséges, hiszen a hatóság maga is elismerte, nem hangzott el részükről oszlatásra irányuló felszólítás. Amennyiben a rendőri intézkedés valóban nem volt jogszerű, akkor a szabálysértés sem valósulhatott meg.

Kiss Róbert is üldögélt, mégpedig egy Erzsébet téri demonstráción. A feloszlatott Magyar Gárda egykori főkapitánya megúszta egy próbára bocsátással, vagyis jóformán semmivel. Az ügyészség több más bűncselekmény miatt is vádat emelt, a bíróság azonban csaknem minden vádpont alól felmentette a vádlottat, kizárólag a Szabadság téri megmozdulást értékelte hatósági rendelkezés elleni izgatás bűntettének. Ezen a többezres demonstráción Kiss Róbert hosszabb beszédet tartott, majd a hallgatóság felvette a formaruhát, eközben a vádlott így szólt: „Most mindnyájan gárdisták vagytok.” Így demonstrálták, hogy ellenszegülnek a gárdát feloszlató jogerős ítéletnek. Erre a bűncselekményre a törvény három évig terjedő szabadságvesztés kiszabását teszi lehetővé.

Erősen vitatom, hogy annak a bűncselekménynek oly csekély lenne a veszélyessége a társadalomra, hogy egy próbára bocsátással elintézhető. Egy ilyen ítélet olaj a tűzre. És nem tartom véletlennek, hogy a legutóbbi millás tüntetésen hangos zsidózás közepette, rendőrök jelenlétében merték megütni az Index munkatársát. Különösen furcsállom az elsőfokú bírótól elhangzott szóbeli indokolást. „A bíróságnak nem a népet kell nevelnie, hanem az országban fennálló rendhez kell igazodnia” – mondta.

A bíróságnak nagyon is dolga a „népet nevelni”. A törvény maga is azt tartalmazza, hogy „a büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el”. Vajon egy próbára bocsátás elegendő „büntetés” ahhoz, hogy a vádlotthoz hasonló gondolkodásúak ne kövessenek el bűncselekményeket?

Korábban írtam arról, hogy a bíró a pulpituson ne politizáljon. Ezt a véleményemet most is tartom. Ez azonban nem azonos azzal, hogy ne ismerje fel egy-egy cselekmény valódi veszélyességét a társadalomra. A bíró eszköze a büntetés. Ennek kiszabásával fejezheti ki, hogy menynyire rosszallja a vádlott vagy szabálysértő magatartását. Mert nem lehet, hogy egy magánterületen megvalósított csendes ülősztrájk súlyosabb azonnali következményekkel járjon, mint a bíróság döntésének kijátszása, annak semmibevétele.

Bizony, kedves bírák, az országban fennálló ilyetén rendhez nem kell, sőt nem is szabad igazodni!

Szerző: Sándor Zsuzsa |   Megjelent a Vasárnapi Hírek 2012. október 28.-i lapszámban