Az úgy kezdődött, hogy Handó Tünde, ma az Országos Bírósági Hivatal  (OBH) vezetője, korábban a Fővárosi Munkaügyi Bíróság elnöke a  kényszernyugdíjazott bírák ügyében tett nyilatkozatában sajnálatát  fejezte ki amiatt, hogy „nagy tekintélyű bírók olyan  kezdeményezésekkel élnek, ami jogi nonszensz. Én óva inteném ezeket a  kollégákat attól, hogy ilyen akciókba kezdjenek, mert csak a saját  szakmai tekintélyüket ássák alá”.
|  | 
| (Handó Tünde az OBH elnöke. Fotó: Richpoi) | 
Az együttérző sajnálkozásra az a nyílt levél  szolgáltatott okot, amelyben a „nagy tekintélyük” dacára elbocsátott  bírák azt kérték a köztársaság elnökétől, hogy közjogi aktussal semmisítse meg a 62 éven felüli bírák kényszernyugdíjazásáról szóló  felmentéseket, mivel az Alkotmánybíróság megsemmisítette a felmentések  alapjául szolgáló törvényhelyeket.
Ha viszont közjogi aktust emlegetni „jogi nonszensz”,  akkor jöjjenek egyenként a munkajogi perek! Hogy ki és milyen alapon  döntött így, azt most nem firtatnám, elismerve, hogy fineszes volt az,  aki ezt kitalálta. Akkor ugyanis már köztudott volt, hogy mintegy  százötven bíró a strasbourgi bírósághoz fordult. Mint ahogy az is  köztudott, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága csak akkor fogad be egy  kérelmet, ha a kérelmező már minden hazai jogorvoslati fórumot  kimerített. Ezért a bírák közül senki sem merte megkockáztatni, hogy  kihagyja ezt a lépést, tehát szép engedelmesen egyenként benyújtották  keresetüket a munkaügyi bíróságokhoz. 
|  | ||
| (Handó Tünde a Fővárosi Munkaügyi bíróság elnökeként | Fotó:Honéczy Barnabás) | 
Felmerült azonban a kérdés, vajon egy ilyen különleges  esetben ki vagy kik legyenek az alperesek? A bírákat – mint ez köztudott  – az Országos Bírósági Hivatal felterjesztését követően a köztársasági  elnök nevezi ki. Ugyanakkor az egyéb munkáltatói jogokat – a kinevezés  és a felmentés kivételével – annak a bíróságnak az elnöke gyakorolja,  ahová a bírót beosztották.
Jogilag teljesen logikus volt, amit az egyre kisebb  tekintélyűnek degradált bírák gondoltak, nevezetesen, hogy a munkajogi  pernek mindazon jogi személyek alperesei, amelyeknek szerepük van a  kinevezési/felmentési folyamatban. Perelték tehát a köztársaság elnökét  (némelyek az elnöki hivatalt, hiszen a felmentésről szóló okiraton az ő  ügyszámuk szerepelt, ráadásul a hivatal is önálló költségvetési szerv),  az Országos Bírósági Hivatalt és természetesen a saját bíróságukat.
Nos, nem csoda, hogy ismét hirtelen tovább zsugorodott a  bírói tekintély! Az OBH sietve benyújtotta ellenkérelmét, közölve, hogy  őt aztán nem lehet perelni, hiszen ő „csak postás” az ügyben (no persze  ők ennél kifinomultabb „jogi” érveléssel éltek). A bírák jogállásáról  szóló törvényre hivatkozva azt azért mindenesetre leszögezték, hogy a „felperes  keresetét az 1992. évi XXII. törvény rendelkezéseire alapítja.  Tekintettel arra, hogy a felperes jogviszonyának megszüntetésekor  hatályos Bjt. 222. § a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményei  tekintetében nem engedi alkalmazni a Munka törvénykönyve szabályait, a  kereseti követelés jogalapja megalapozatlan”.
Itt már egy kicsit azért felhorgadt bennem a mindent  elsöprő jogi indulat. Nemcsak azért, mert a keresetét senki sem  alapította az OBH által idézett rendelkezésekre. Mindenki az  Alkotmánybíróság döntésére hivatkozott. Hanem főként azért, mert az  OBH-nak sikerült odáig süllyednie, hogy a jogalapot merészelte vitatni.  Mindezt az Alkotmánybíróság döntése után. A jogalapot azokban a  munkaügyi perekben, amelyeket ő maga kényszerített rá több mint száz  bíróra.
Az igazi poén azonban még csak most következik. A  Köztársasági Elnöki Hivatal ellenkérelmében kifejtette, hogy a  köztársasági elnök határozata közjogi aktus, és nem  munkáltatói intézkedés. Bravó! Mostanra rá tetszettek jönni? Hiszen mi  ezt mondtuk már júliusban, mi a „nagytekintélyű” bírák, amikor azt  kértük a köztársasági elnöktől, hogy közjogi aktussal semmisítse meg a korábbi – immáron alkotmányellenessé vált – közjogi aktusát. 
|  | 
| (Fotó: Blikk) | 
Azok a szegény, naiv kollégáim, akik nem voltak résen,  és úgy gondolták, hogy mind a három alperest joggal perlik, áldozatául  estek az OBH és a Köztársasági Elnöki Hivatal „nagyvonalúságának” is.  Ugyanis egyik „nem alperes” sem röstellt perköltséget kérni. Azt már fel  sem merem vetni, hogy a „nem alperes” hivatalok vajon miért bíztak meg  ügyvédeket – a KEH ifjabb dr. Balsai Istvánt (!), az OBH a dr. Pap és  Kozma ügyvédi irodát – e rendkívül bonyolult ügyben a perbeli  képviseletükkel. Netán saját kebelbéli jogászaik túlterheltek lettek  volna, ha százötven perben kellene képviselniük munkáltatójukat? Értem  én. Csak a munkaügyi bíróságokat lehetett ennyi értelmetlen, fölösleges  perrel terhelni. No meg akkor hogyan is követelhetnének néhány tízezer  forint perköltséget? Legalább fizessenek azok az immár nyugdíjas  renitens bírák, akik megsértett jogaikért harcba-perbe merészelnek  szállni!
A történetnek azonban még messze nincsen vége. Az  előzmény nélküli joggyakorlatot sikerült még egy újabb kanyarral  cifrázni. A bírák jogállásáról szóló törvény (Bjt.) felelőtlen  jogalkotóinak annak idején nem volt elegendő fantáziájuk ahhoz, hogy  előre lássák, eljő majd a kor, amikor tömegesen bocsátanak el  jogellenesen bírákat. Ezért most gyorsan ki kellett találni, hogy hiába  nyeri meg a bíró a munkaügyi pert a jogalap tekintetében, ott,  ugyanabban a perben nem kérhet kártérítést. Még mit nem! Gyorsan  előrángatjuk hát a Bjt. – amúgy nem az ilyen esetekre kitalált –  szabályait. Ezek segítségével a munkaügyi bíróság elutasíthatja a  kártérítési igényeket azzal, hogy idő előttiek. Tessék előbb a  munkáltatóhoz fordulni, hisz a Bjt. alapján kötelező az egyezkedés. 
|  | 
| (Kép: Seobaglyak) | 
Amikor tehát a jogalapot illetően jogerős lesz a  munkaügyi bíróság döntése, be lehet nyújtani a kárigényt a saját  bírósághoz. A munkáltatónak hatvan napja van, hogy válaszoljon, és  hatvan nap után, ha majd nem tetszik a válasz – erről vannak előzetes  sejtéseim –, akkor lehet a kárigénnyel újra munkaügyi bírósághoz  fordulni. Persze ott már észnél kell lenni, hiszen a kárigény  elutasított része után 8 százalék illetéket, no meg a nagyvonalú alperes  esetleg tetemes perköltségét is meg kell fizetni.
Voltaire már idejekorán megírta: „Veszélyes dolog, ha az embernek igaza van valamiben, amiben a hivatalos szervek tévednek.”
|  | 
| (Kép: IMGACE) | 
Brac sziget-Supetar üdülési jog olcsón</

 
                
 
		
        
        
        
				
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: