„Nemzeti” Méltóság Tanácsa

Ugye tetszik érteni? Az Európai Tanácsot alkotó 47 állam abban állapodott meg, hogy minden állam – sajnálatos módon ebbe a szlovák állam is beleértendő – maga dönti el, hogy engedi-e a kettős állampolgárságot, vagy sem.

Lomnici maga is igyekszik Cassandraként előrevetíteni a petíció jövőjét, vagyis azt, hogy feltehetően el fogják utasítani, amikor azt jósolja, hogy „Brüsszelben majd politikai döntés születik”. Ha meg ezt úgyis tudja, kedves Elnök Úr, akkor mi motiválta nagy igyekezetét? Csak nem az, hogy bár jogászként illene tudni ennek a beadványnak a várható jogi sorsát, a téma azonban oly népszerű, hogy nem lehetett neki ellenállni?

Hasonló módon népszerű manapság az Unió bírálata is. Csak nem ez indította Lomnicit arra, hogy a Szabad Újság című szlovákiai magyar hetilapnak nyilatkozva helytelennek ítélje az Európai Unió azon gyakorlatát, mely szerint az állampolgárság kérdését a tagállamok belügyeként kezeli. Véleménye szerint az Unió ezt „nyilván kényelemszeretetből és a békesség érdekében” teszi. Lehet, hogy nem tűnt fel eddig az elnök úrnak, hogy ezen kívül még számtalan olyan kérdés van, amelyeket a tagállamok önállóan szabályoznak. „Kényelemszeretetből és a békesség érdekében.” Ha nem így lenne, akkor már megalakult volna az „Európai Egyesült Államok”, aminek létrejötte egyébként jó néhány politikus vágyálma, de a valóságtól még igen csak messze van, ha egyáltalán valaha megszületik.

Az EU-t szigorúan bíráló szavai után Lomnici elárulja a nagy titkot: azért nyújtotta be a petíciót, mert a szlovák állampolgársági törvény ellentétes a szlovák alkotmánnyal. Én nem vagyok alkotmányjogász, de mindeddig úgy tudtam, – lehet, rosszul – hogy ha egy ország valamely törvénye ellentétes ugyanazon ország alkotmányával, akkor azt a törvényt az adott ország alkotmánybírósága előtt lehet megtámadni. A Szlovákiai Magyar Televízió híreiből arra következtetek, hogy ezt Lomnici is így tudja, hiszen élén haladt annak a kassai tüntetésnek, amelyik az Alkotmánybíróságtól követelte a szlovák állampolgársági törvény módosításának megsemmisítését.

Félreértés ne essék, eszem ágában sincs védeni a szlovák törvényhozók eljárását. Mindössze azt gondolom, hogy egy jogásznak illene tudnia, hogy mely törvénysértést hogyan és hol lehet orvosoltatni.

Amúgy meg némi problémám van ezzel az Emberi Méltóság Tanácsával is, úgy általában. Az én fejemben az emberi méltóság tisztelete és védelme mindenkit, úgy értem szó szerint mindenkit megillet. Elvileg persze szerintük is, hiszen honlapjuk nyitó oldalán ezt írják:

Ha már létezik egy ilyen tanács, és ha ez a hitvallása, akkor annak nem csupán a jelenlegi kormány számára szimpatikus ügyekben kellene fellépnie. Nem emlékszem, hogy megszólaltak volna akkor, amikor Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő a parlamentben listázgatni akarta a zsidókat, majd ezt „helyesbítve” az izraeli-magyar kettős állampolgárokat. Nem emlékszem, hogy megszólaltak volna, amikor Bayer Zsolt leállatozta a cigányokat. Hallgattak akkor is, amikor a holokauszt nemzetközi emléknapján Tarlós István nem volt hajlandó a római polgármesterhez hasonlóan lekapcsoltatni a Parlament és a Hősök tere díszkivilágítását.

Mindezzel szemben a honlapon olvashatunk az Emberi Méltóság Tanácsának lendvai kirándulásáról, ahol megállapították, hogy példaértékűen biztosítják a szlovéniai magyarság jogait. Pulában, az Osztrák-Magyar Monarchia egykori haditengerészeti kikötőjében megkoszorúzták az első világháborúban elhunyt matrózok síremlékét – „hiszen ez is beleillik egyesületünk koncepciójába, legfőbb célunk ugyanis az emberi jogok és az emberi méltóság védelme” – nyilatkozta ennek kapcsán Lomnici Zoltán. Honlapjukon erről a hősies cselekedetükről több cikkben is beszámolnak.

De ne feledkezzünk meg a pozsonyi látogatásról sem, ahol a volt főbíró az Eszterházy szobor meggyalázása miatt érzett – amúgy jogos – felháborodásának adott hangot az MKP vezetője, Berényi József előtt, egyúttal elmondta „a felvidéki magyarság hiteles vezetőjének”, hogy néhány nappal korábban a Vereckei-hágónál koszorúztak. Ugyanekkor hangsúlyozta azt is, hogy az Emberi Méltóság Tanácsa politikamentes szervezet.

Az Erdély online híradása szerint Lomnici azt nyilatkozta, hogy miután végigjárták a legfontosabb felvidéki, kárpátaljai és délvidéki magyarlakta településeket, megállapították, hogy az év első harmadában több mint húsz magyarellenes és az emberi, illetve nemzeti méltóságot sértő cselekmény történt a Kárpát-medencében, kezdve a magyar emlékművek, szobrok meggyalázásától egészen a felvidéki középületeken megjelent „Hunok a gázkamrába! Magyarok a Dunába!” feliratokig. „Az Emberi Méltóság Tanácsának kötelessége felemelni a hangját a nemzeti méltóságot sértő cselekményekkel szemben” – mondta Lomnici Zoltán, egyúttal felkérve Tőkés László püspököt, hogy tegye ő is ugyanezt.

Mindez teljességgel rendben lenne, ha akár csak egyetlen egyszer felemelte volna az elnök úr a hangját a focimeccseken elhangzott ordenáré zsidóellenes ordibálások kapcsán, vagy akkor, amikor a nagyérdemű szurkolótábor a pályának háttal hallgatta meg az izraeli himnuszt. Ha szót emelt volna akár csak egyszer is a Károlyi szobor eltávolításakor, vagy a Kossuth tér Horthy korszakra hajazó áttervezésekor. Nem emlékszem, hogy elítélte volna a bíróság által betiltott Magyar Gárda ismételt felvonulásait és „Új Magyar Gárda” néven történt újjáéledését, vagy tiltakozott volna akkor, amikor Lenhardt Balázs volt jobbikos képviselő a Kárpát Haza Őrei Mozgalom és a Gárdaszövetség által szervezett eseményen izraeli zászlót égetett és vadul zsidózott a külügyminisztérium előtt.

Nem baj elnök úr, Ön nem Jézus Krisztus, hogy magára vegye a világ összes baját. Megértem, hogy kényelmesebb a régmúlt idők hősei előtt tisztelegni, koszorúzni, mint észrevenni jelenünk égető gondjait, az antiszemitizmust, a cigány-gyűlöletet, a rasszizmust. Valójában csak egyetlen kérésem volna: nevezzék át az egyesületüket. Nomen ezt omen, mondja a latin. Lehetne akár Magyar Nemzeti Méltóság Tanácsa, hiszen más nemzetek, emberek méltóságával, vagy méltóságuk sérelmével amúgy sem foglalkoznak.