Kövér László, a parlament elnöke kifejezetten büszke arra, hogy „parlament még soha ennyi jogszabályt nem fogadott el”. Nem úgy mondta, hogy „a” parlament, hanem parlament, úgy általában. Vagyis Magyarország nem csak jobban, hanem legjobban teljesít! Tény, egyetlen korábbi ciklusban sem született még 840 törvény. De azt erősen kétlem hogy ez büszkélkedésre adna okot.
Kép: ahumor.network.hu
A kétharmados Fidesz többségű parlament évről évre egyre több törvényt alkotott. 2011-ben még beérte 215 törvénnyel, a következő évben már tízzel többet, míg 2013-ban már 254 törvényt fogadtak el. Ugye nem kell külön bizonygatni, hogy ennyi törvényt nem hogy a hétköznapi ember, de az erre kiképzett szakember, egy jogász sem képes sem megismerni, sem alkalmazni. Így azután nem kell szegény ügyfélnek meglepődnie, ha jogi képviselője időnként kétségbeesetten széttárja a kezét.
kkvplusz.hu
Bármily meglepő, a törvényalkotást is egy törvény szabályozza, az úgynevezett jogalkotásról szóló törvény. Ennek bevezetője „három kívánságot” fogalmaz meg: a jogszabályok magas szinten érvényesítsék a jogállamiság követelményeit; a jogszabályok hatékonyak és megalapozottak legyenek, és végül: „a jog megismerhetőségének feltételei összhangban álljanak a XXI. század adta lehetőségekkel”.
Bátran állíthatom, hogy az elmúlt parlamenti ciklusban e kívánalmak egyike sem valósult meg. A 840 darab törvény – és akkor az alacsonyabb szintű jogszabályok tömegéről még említést sem tettem – teljesen lehetetlenné teszi a követhetőséget. Ugyanakkor a jogállamiság további követelményei sem valósulhatnak meg. Hiszen miféle jogállam az, ahol a jogbiztonság még nyomokban sem fedezhető fel, mert a törvényeket percenként módosítgatják, az eredeti szövegen még meg sem száradt a tinta, amikor az ott írt rendelkezés már nincs is hatályban.
A második „kívánság” talán még még az elsőnél is kevésbé teljesült. Hogyan is lehetne „megalapozott” az a törvény, amelynek szövegét öt perccel a végszavazás előtt nyújtják be? Hogyan ismerhetnék meg a képviselők a törvényjavaslatok szövegét, amikor egy parlamenti ülésen több tucat javaslatról kell gombot nyomogatniuk? Miféle álságos gyakorlat az, hogy 2013-ban 92 törvényjavaslat egyéni kormánypárti képviselői indítványként került a parlament elé? Ilyenkor azután, ha „balhé” van, vagyis akár az Európai Unió, akár néha-néha az Alkotmánybíróság kifogásolja az alapjogokba ütköző törvényeket, a kormány csak megvonja a vállát: nem az én javaslatom volt, „csak” egy képviselő nyújtotta be. Azt persze jól tudjuk, hogy „szegény” képvielőnek halvány gőze sincs arról, mit is nyújtott be, hiszen nem ő készíti a javaslatot, neki csak a nevét kell odabiggyesztenie. Az persze megint más kérdés, hogy mindig vannak erre kapható emberek.
Fotó: index.hu
A jogalkotási törvény harmadik célja: a jog megismerhetősége valósul meg a legkevésbé. Vajon hogyan várható el az állampolgároktól a jogkövető magatartás akkor, ha azt sem tudják, mit kellene követniük. Persze, nyilván vannak olyan alapnormák, amelyeket a tízparancsolat óta ismer mindenki, tudja, hogy ölni, lopni, hamisan tanúskodni tilos. De vajon azt tudja-e, hogy a mai napon éppen mely adózási szabályok vannak érvényben, és vajon egy hónap múlva is ugyanezek lesznek-e?
Az elmúlt ciklusban az ellenzék 157 törvényjavaslatot nyújtott be, ezekből mindösszesen kettőt szavazott meg a parlament. Beszélhetünk-e bármilyen szinten demokráciáról akkor, amikor már az – amúgy már ötször módosított – alaptörvényből világossá vált, a kisebbségben lévő ellenzéket a Fidesz egyáltalán nem tekinti a társadalom részének. Nem tiszteli a bíróságot sem, amikor például – a jogi eszközökkel gyakorlatilag megoldhatatlan – devizahitelek ügyében nyomást gyakorol a Kúriára, majd a Kúria korrekt döntését követően demagógiával próbálja a legfőbb bírói fórumot befeketíteni.
A parlament a ciklus utolsó pillanatában is még jogot alkotott: új házszabályt fogadott el. Ebben a házszabályban ismét benne rejlik az a lehetőség, hogy az Országgyűlés – ha úgy dönt a többség – csak háromhetente ülésezzen.
Tacitus, az első században élt római történetíró szerint: „korrupt államban sok törvényt alkotnak”. Mintha Tacitus ma is köztünk élne.
Köztünk él!
Brac sziget-Supetar üdülési jog olcsón</
Az a helyzet, hogy a fidesz által alkotott törvények (2010. május 14.-e óta) közül egyetlen egy sincs, amely minen tekintetben megfelelne valamennyi alkotmányos követelménynek.
A legtöbbről már a közjogi érvénytelenség megállapítható. És még ekkor el sem kedztem magát a törvényt tartalmában vizsgálni. Ez a közjogi érvénytelenség egyebek között egyébként kimondható és megállapítható az alaptörvényről is és annak valamennyi módosításáról is.
Mindezeken felül látszik, hogy a törvények kodifikációja mennyire ismeretlen fogalom a még jelenleg regnáló hatalom számára. A legtöbb törvény szabályosan selejt. Rettentő sok esetben megállapítható a törvényi kollízió fennállta.
A jogbiztonság szintén annyit ért a törvényalkotónak, mintha nem is létezne ez a fogalom. Az adótörvényeket 2013-ban csak huszonhat alkalommal módosították, tehát átlag kéthetente. A visszamenőleges hatály tilalmának megsértése, ill. ezen alkotmányos jogsérelemnek a törvényi szintre emelése szintén törvények garmadájában található meg.
Annyira tele van különböző alkotmányos jogsérelmekkel, jogsértésekkel az egész jogrendünk, amit létrehoztak a kormányváltás óta, hogy ez egyszerűen egyesével reparálhatatlan. Úgy látom, hogy az alkotmányos jogrend helyreállítása érdekében azt kell először kimondani a törvényalkotói, alkotmányozói szinten, hogy valamennyi normát, amely ezen hatalom alatt született (törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet) VISSZAMENŐLEGES hatállyal hatályon kívül kell helyezni. És onnan kell újból építkezni. A romhalmazt nem lehet festéssel felújítani.