Kormány – Parlament; Kormány – Kúria; Kúria – Európai Bíróság; Kormány – Alkotmánybíróság; Alkotmánybíróság – Kormány – valahogy így gurul köztük a hólabda. És még hol vagyunk a végétől!
Kép: labelle.hu
A devizahitelesek pedig – mit tehetnének – várnak. És várakozás közben vagy törlesztik a devizában meghatározott, de forintban fizetendő tartozásaikat, vagy nem – szándékuk és lehetőségeik szerint.
A héten az Alkotmánybíróság (AB) döntött ugyan a kormány két kérdéséről, de ettől gyakorlatilag még semmi sem változott. Az első kérdés leegyszerűsítve talán úgy fogalmazható meg, hogy vajon az Alkotmánybíróság „belenyúlhat-e” konkrét szerződésekbe. Az AB ennek lehetőségét kizárta. A második kérdés pedig az volt, vajon a jogalkotó, vagyis a parlament megteheti-e ugyanezt. Magyarul, hozhat-e az Országgyűlés olyan törvényt, amellyel azokat az egyedi szerződéseket módosítja, amelyeket a bankok és ügyfeleik kötöttek egymással. Erre a kérdésre viszont az AB igennel válaszolt.
De mint tudjuk, a jogban az „igen” nem mindig jelent egyértelmű igent. Sok az „attól függ…”
Kép: piacesprofit.hu
A bíróságok csak abban az esetben „nyúlhatnak bele” két fél között létrejött szerződésbe, ha mindazok a törvényben megfogalmazott feltételek fennállnak, amelyek lehetővé teszik számukra a szerződés módosítását. Az AB mostani döntésével pontosan ugyanazokat a feltételeket határozta meg a törvényalkotó számára, mint amiket a Ptk. a bíróságoknak előír.
Vizsgáljuk meg ezt az analógiát. A Ptk. kimondja: bármelyik fél olyankor kérheti a szerződés bírósági módosítását, ha a felek között tartós jogviszony van, és időközben, azaz a szerződés megkötése után változás következett be. Méghozzá olyan jelentős, amely miatt az egyik fél lényeges hátrányt szenvedne abban az esetben, ha a szerződést változatlan feltételekkel kellene teljesítenie.
De még ez sem elég egy bírói beavatkozáshoz. Ki kell derülnie annak, hogy amikor a felek a szerződést megkötötték, nem láthatták előre és persze nem is ők idézték elő a körülmények módosulását. Ráadásul ezek a változások nem tekinthetők szokásos üzleti kockázatnak. És ha mindez így megvalósult, a bíróságnak akkor is csak úgy lehet módosítania az eredeti szerződést, hogy egyik fél lényeges jogi érdeke se sérüljön.
Ilyenkor szokták mondani, hogy „na, erre kössél csomót!”
Kép: hogyankell.hu
Vizsgáljuk most meg tüzetesebben a devizahiteleket az említett szempontok alapján! A tartós jogviszony megléte egyértelmű. Talán ez az egyetlen, amire ez igaz. Ahhoz már egy kis matematika is kell, hogy vajon mikortól és milyen „lényeges” hátrányt szenvedett el az, aki devizaalapú szerződést kötött. Ugyanis akkor, amikor megkötötte a szerződést, és még néhány évig az után is előnyt élvezett a forintban kötött szerződésekkel szemben, hiszen a forinthitelénél jóval alacsonyabb kamatot fizetett. Közgazdászok szerint a kamat-különbségek 2011 végén, vagy 2012-ben egyenlítődtek ki. Kérdés az is, hogy a felek mennyire láthatták előre a körülmények változását, illetve, hogy ezek a változások beleférnek-e a rendes üzleti kockázat körébe.
Úgy gondolom, hogy a körülmények ilyen mértékű megváltozását a devizahitelesek akkor sem láthatták előre, ha a bank részletesen kioktatta őket az árfolyam-változás kockázatairól. Mi több, maga a bank sem feltételezhette, hogy a gazdasági világválság, és nem mellékesen pártunk és kormányunk áldásos tevékenysége következtében a forint–euró árfolyam az egekbe szökik. Úgy vélem, ennek mértéke már nem fér bele a rendes üzleti kockázat fogalmába.
Grafikon: eloszto.blog.hu
És mi a helyzet azzal a feltétellel, hogy a „változtatás következtében egyik fél lényeges jogi érdeke se sérüljön”? Ki fizeti a révészt? A meghozandó törvénynek ugyanis a devizahitelesek, és a bankok érdekeit egyaránt figyelembe kell vennie. Bármennyire is tetszene ez a „zembereknek”, az állam nyilván nem terhelheti kizárólag a bankokra egy törvényi beavatkozás minden anyagi következményét,.
Nem véletlen tehát, hogy a Fidesz-kormány ide-oda gurigázza a „deviza-hólabdát”. És az sem véletlen, hogy miközben Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter óvatosan csak annyit mond, hogy a választás előtt már nem születhet meg egy ilyen törvény. A Fidesz frakcióvezető helyettese, Gulyás Gergely viszont már csak a következő ciklus végére, vagyis 2018-ra ígéri a megoldást.
Kép: kangadesign.hu
Brac sziget-Supetar üdülési jog olcsón</
No és szerinted mi van azokkal, akik mondjuk 2008. augusztusában vettek fel hitelt, de pechükre, már a következő hónapban válság volt, és a felvételkori kamatot – éves kamatperiodus alapján – a bank igen rendesen megemelte, azaz egy évvel a felvétel után, kamatperiódusra hivatkozással 5,3 %-ot emeltek a kamaton, ami a törlesztőrészletben horror emelkedést jelentett. S itt már nemcsak az árfolyam sújtotta a pógárt, hanem a törlesztőrészlet emelkedése (kb. duplája). Tehát ez 2009-ben, amikor még a Fidesznek se híre, se hamva nem volt. Azóta a kamatváltozás “természetesen” folyamatos, és még véletlen sem lefelé, hanem felfelé. A magyarázat: Magyarország nemzetközi megítélése, a magyarországi beruházások kockázata stb. Ilyen süketséget mond a bank, mikor Svájcban már negatív kamat van. Nem tudom, hogy ezt a “jelenséget” mennyire lehet a kormánynak, vagy kormányoknak tulajdonítani, vagy sokkal inkább a bankok profitéhségéről van szó.