Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke nem tesz feljelentést a Kossuth téri inzultus miatt. Azt azonban elvárja, hogy a magyar hatóságok hivatalból járjanak el ügyében.
Mint az közismert, Gaudi Nagy Tamás, volt jobbikos képviselő, a Kossuth téren tartott tüntetés szervezője, hangosbeszélőn lehazaárulózta Pásztor Istvánt. Szavain néhány mélymagyar asszonyság felhergelődött, és ordenáré szavak kíséretében lökdösték, leköpdösték a parlamentből távozó vajdasági képviselőt.
Sokan „értékelték” már Gaudi Nagy Tamás és legjobb barátnéja Morvai Krisztina, no meg a nekivadult asszonyok szavait és tetteit. Én inkább arról szólnék, hogyan történhetett meg az, amin Pásztor István „meglepődött”: hogy senki nem volt a Kossuth téren, aki meg tudta volna védeni őt az inzultustól.
Igaz, a rendőrség garázdaság miatt eljárást indított ismeretlen tettes ellen. Utólag. Őrizetbe is vettek valakit. Utólag. A köztársasági elnök is bocsánatot kért. Utólag.
Nem tudom eldönteni, hogy rendőreink ennyire szakszerűtlenek, vagy ennyire gyávák. A közismert videó felvételen jól hallatszik, ahogy egy ott álló rendőr annyit mond: „asszonyom, fejezze be!” És ezzel a maga részéről feltehetően békésen szemlélte tovább az eseményeket.
Az ORFK szerint „a rendőrök ott és akkor úgy ítélték meg, hogy amit Pásztor sérelmére a döntően idősödő hölgyekből álló társaság elkövetett, nem hivatalból üldözendő cselekmény”. Vagy úgy. Bizonyára még sohasem olvasták a Rendőrségről szóló törvényt. Az ugyanis azt írja, hogy a „rendőrség végzi a bűncselekmények megelőzését, megakadályozását, valamint közreműködik a szabálysértések megelőzésében.” Meg még azt is, hogy „a rendőrség védelmet nyújt az életet, a testi épséget, … közvetlenül fenyegető vagy sértő cselekménnyel szemben.”
Feltételezzük – sajnos alappal – hogy a helyszinen tartózkodó rendőrök egyike sem tudta az orra előtt zajló eseményt jogilag minősíteni. Nem tudta eldönteni, hogy tettleges becsületsértésnek, garázdaság szabálysértésének, netán garázdaság bűntettének a szemtanúja. Valójában ez mindegy is. Annyit azért csak észrevettek, hogy legalább egy aprócska szabálysértés megvalósul akkor, amikor lökdösnek, leköpnek, fenyegetnek egy képviselőt. Vagy akárkit. Ilyenkor „a rendőr a további intézkedés megtétele céljából elfogja és az illetékes hatóság elé állítja azt, akit szándékos bűncselekmény elkövetésén tetten értek; illetve, aki a szabálysértést az abbahagyásra irányuló felszólítás után is folytatja” – mondja a törvény. Láttuk, hallottuk: a felbőszült asszonyság az „abbahagyásra irányuló felszólítás” után sem hagyta abba.
Így viselkedik egy megfélemlített, elbizonytalanított rendőrség.
De manapság nem csak ők nem állnak a helyzet magaslatán. Hogyan vélekedjünk arról az ügyvédi kamaráról, amelyik az ellenfeleit lámpavasra szánó, hazárulózó, az Európai Uniós zászlót ablakon kihajító ügyvédet még mindig megtűr tagjai között.
És mit gondoljunk arról a pártról, amelyik – miközben gyűlöli a „gyarmatosító” Európát – kezét-lábát összetöri, hogy Morvai Krisztinát, az uszító Gaudi-Nagy Tamás odaadó hívét, megszavaztassa uniós képviselőnek.
És mit gondoljunk magunkról, akik mindezt eltűrjük?
Brac sziget-Supetar üdülési jog olcsón</
És hogy válaszoljak az utolsó kérdésre is, miszerint mit gondoljunki önmagukról?
A hatalom belerúgott az elmúlt négy év során a teljes köztisztviselői-, a teljes közalkalmazotti-, a teljes pedagógusi-, a teljes egészségügyi-karba. A rendvédelmi dolgozókba, a rokkant nyugdíjasokba, a bírói karba.
Ellopták (jogszabályt alkotva erre) a magántulajdont képező magánnyugdíj megtakarításokat, a trafikokat, a földeket, a szerencsejátékipart stb..
Ha csak azok nem szavaztak volna a fideszre, akiket az elmúlt négy évben a hatalom megtaposott, most nem került volna sor a (négy)évismétlésre.
Ezek után tényleg mit gondoljak, mit gondoljunk magunkról?
A fogvatartott beleszeret a fogvatartójába? Stockholm-szidróma?
Attól félek, már pszichológus kell az egész országnak…
Az ügyvédi kamaráról meg csak annyit, hogy a kamarai tisztújításkor – talán még sokan emlékeznek rá – az ügyvédi kamarát is meg akarták úgymond puccsolni.
Igaz, nem jött ez össze, de azért ennek is érződik a háttérhatása.
Erősen kilóg itt is a narancsszínű politikai szál. (Most majdnem azt mondtam, hogy a lóláb, na de ez már maga az egész ménes)
Csak halkan kérdezem meg, azt is fű alatt: ha történetesen személy szerint Orbán Viktorral szemben történt volna ugyanez, akkor is pontosan ugyanilyen lett volna a reakció?
Kétségtelen, hogy a rendőrök (általában) nem értenek a joghoz, viszont én azért nem hagynék még egy perspektíva figyelembevételét: nevezetesen azt, hogy a rendőrök parancsra cselekszenek. (Emlékezzünk csak 2006-ra. Nem abból a szempontból, hogy kinek mennyire volt igaza, vagy sem, hanem onnan megközelítve, hogy akkoriban próbáltak a rendőrök kreatívak lenni. Azóta is érződik a következményének a hatása a rendőri állományban))