A Kúria döntését követően az Országgyűlés elfogadta azt a törvényt, amely kimondja, hogy a deviza alapú hiteleknél a bankok tisztességtelenül alkalmazták az árfolyamrést. A törvény arról is rendelkezik – mind a deviza-, mind a forint alapú szerződések esetében – hogy a bankoknak kell bizonyítaniuk, hogy tisztességesen jártak el akkor, amikor az egyoldalú kamat-, költség-, vagy díjemelés lehetőségét kötötték ki a szerződésben.
Kép: halasihir.hu
A törvény hatályba lépésével a bíróságoknak újabb perekre kell felkészülniük. A bankok az állam ellen indíthatnak pereket, ha hitelszerződéseiket tisztességesnek tartják. Az Országos Bírósági Hivatal (OBH) mintegy 400 ilyen típusú új perre számít. Ezekben a perekben kivétel nélkül a Fővárosi Törvényszéknek kell eljárnia. Mind az első-, mind a másodfokú polgári eljárás lefolytatására szokatlanul rövid határidő, egyaránt 30 nap áll a bíróság rendelkezésére.
Emellett fel kell függeszteniük azokat a pereket, amelyek a szóban forgó törvény által érintett kérdésekben már folyamatban vannak. Az OBH tájékoztatása szerint csak a Fővárosi Törvényszéken 4600 ilyen per folyik, számuk országosan mintegy tízezer. Folyamatosan igyekeznek felmérni, hogy milyen intézkedések szükségesek ahhoz, hogy a bíróságok eleget tudjanak tenni a törvény előírásainak. És itt nem is csak a bírói kapacitásról van szó. Olyan rendelkezéseket is tartalmaz a törvény, amelyek ugyan mellékesnek tűnnek, de gondot okozhatnak. Ilyen például az, hogy a bírósági iratokat, idézéseket nem lehet postán küldeni, hanem bírósági alkalmazottnak kell kézbesítenie. Rendelkeznek-e a bíróságok egyáltalán annyi emberrel, hogy ezt meg tudják oldani? Vagy a bírósági fogalmazók, titkárok fognak – tanulás és szakmai gyakorlat és érdemi munka helyett – az idézésekkel szaladgálni?
Kép: wikiszotar.hu
A törvénykezési szünet szabályait ezekben a perekben nem lehet alkalmazni. Az ítélkezési szünet nem szűnt meg, csak gyakorlatilag lehetetlenné válik. Számos polgári perben a határidő a szünet idejével meghosszabbodott. Nos, a szóban forgó perekben ez nem így lesz, a határidőt a kereset benyújtásától folyamatosan kell számítani.
Az OBH azt nyilatkozta, hogy megteszik a szükséges intézkedéseket. A bírák azonban közel sem ilyen optimisták. Ahhoz, hogy a most elfogadott, és a kihirdetését követő nyolcadik napon hatályba lépő törvényt végre tudják hajtani, enyhén szólva is fel kell forgatni az egész bírósági rendszert. Ügyeket, vagy/és bírákat kell majd áthelyezni, a bíróságoknak pedig „be kell segíteniük” más bíróságoknak. Érthető, hogy mindez meglehetős nyugtalanságot kelt az éves szabadságukra készülő bírák körében. Nem mellesleg a törvénykezési szünetet nem a bírák kedvéért találták ki, hanem azért, mert ebben az időszakban az ügyfelek, ügyvédek, tanúk távolléte miatt amúgy sem lehet érdemi tárgyalásokat tartani.
A Fidesz kormány részmegoldásokkal évekig húzta az időt. Az „elmúlt nyócévre” kente a felelősséget, holott a forint árfolyamának mélyrepülése a Fidesz-éra alatt kulminált. Népszerű megoldás most az igazságszolgáltatással verni a csalánt.
Kép: korkep.sk
Brac sziget-Supetar üdülési jog olcsón</
A tisztességtelen piaci magatartásról és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) szerint a bank tisztességtelen piaci magatartást folytat, amikor azt helyezi kilátásba, hogy ha az ügyfél nem fogadja el a bank egyoldalú szerződésmódosítását, akkor a bank a szerződést felmondja. Ehhez a jogalkotó a következőket fűzte: „Gyakori, hogy a gazdálkodó szervezetek, amelyek nagyszámú típusszerződést kötnek, ún. blankettaszerződésben általános szerződési feltételeket fogalmaznak meg, amelyek tehát nem közösen kerülnek a szerződéskötéskor kialakításra, hanem mintegy diktátumként terjesztik a másik fél elé. Külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen, vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltér. Az ilyen feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél a tájékoztatást követően kifejezetten elfogadta, tehát ez utóbbi esetben a ráutaló magatartás nem elégséges”.
Az Alkotmánybíróság a 13/1990.(VI.18.) AB határozatában kifejtette, hogy a szerződési szabadság a piacgazdaság lényegi eleme. A szerződési szabadságot önálló alkotmányos jogként karakterizálta. A 32/1991.(VI.6.) AB határozatában arra is rámutatott, hogy a különösen hosszú évekig fennálló szerződési jogviszonyokra a jelentős gazdasági, pénzügyi és egyéb társadalmi változások nyilvánvalóan számottevő hatást, lényegi befolyást gyakorolnak. A szerződéskötéskor előre nem látott körülmények ugyanis lényegesen megváltoztathatják a szerződő felek helyzetét, a jogok és kötelezettségek arányát és valamelyikük számára rendkívül nehézzé és problémássá tehetik a szerződés változatlan tartalommal történő fenntartását ill. a teljesítését. Ezekben a rendkívüli változást előidéző esetekben a törvények lehetővé teszik, hogy az egyes-egyedi jogviszonyokba a bíróság beleavatkozzék és módosítsa, a megváltozott körülményekhez igazítsa a tartós, hosszú lejáratú szerződések eredeti tartalmát. Kimondta azt is az Alkotmánybíróság, hogy ha a társadalmi méretű változások a szerződések nagy tömegét érintik, indokolt – és alkotmányosan nem kifogásolható –, hogy a jogviszonyok megváltoztatására, módosítására a törvényhozás dolgozzon ki általános megoldást. Az állam azonban jogszabállyal a fennálló szerződések tartalmát általában csak ugyanolyan feltételek fennállása esetén módosíthatja, változtathatja meg alkotmányosan, mint amilyen feltételek fennállását a bírósági úton való szerződés módosítás megkövetel. A jogalkotó – akárcsak a bíróság – akkor jogosult a fennálló és tartós jogviszonyokat módosítani, ha a szerződéskötést követően beállott valamely körülmény folytán a szerződés változatlan tartalommal történő fenntartása valamelyik fél lényeges, jogos érdekét sérti, a körülményváltozás nem volt ésszerűen előrelátható, továbbá ha az túlmegy a normális változás kockázatán. A jogszabályi beavatkozásnak pedig további feltétele, hogy a lényeges körülményváltozás társadalmi méretű legyen, vagyis a szerződések nagy tömegét érintse. A törvényhozó feladata meghatározni és egyúttal felelőssége eldönteni, hogy melyek azok a területek, amelyeken a beavatkozás már törvényalkotási követelmény. Azt pedig, hogy a beavatkozás feltételei alkotmányosan fennállnak-e, köteles bizonyítani. Vita esetén viszont az Alkotmánybíróság jogosult a beavatkozás alkotmányosságát eldönteni, ugyanúgy, ahogy a konkrét, egyes szerződésekben a Polgári Törvénykönyv 241.§.-a alapján estenként a bíróság jár el és a feltételek fennállása esetén módosítja a szerződések tartalmát. Vagyis ez azt jelenti, hogy a bank, ha úgy érzi, hogy a gazdasági érdekei ezt indokolttá és szükségessé teszi, amennyiben az ügyfelek minden presszió, kényszer és bármilyen pszichikai ráhatás nélkül szabad akaratából nem egyezik bele a szerződés közös megegyezéssel történő módosításába, úgy minden egyes esetben a bank forduljon bírósághoz és kérje a szerződés módosítását.
Az Alkotmány 8.§.(2) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Álláspontom szerint a piacgazdaságban is alkotmányos joga a fogyasztónak, hogy egy szolgáltatás igénybevételéhez szükséges szerződés az általa is elfogadott formában és tartalommal változatlan maradjon. Alapvető jog az, hogy bárki szabadon köthet szerződést, s az is alapvető jog, hogy a szerződő fél joggal elvárhassa, hogy a szerződését a másik fél ne változtathassa meg egyoldalúan, a szerződése tekintetében jogbiztonságban legyen. Az is az alapvető jogok közé tartozik, hogy az állampolgár joggal bízhasson abban, hogy annak a szerződésnek a biztonságát törvény garantálja, amelynek létjogosultságát törvény hozta létre, törvényeken alapszik. Hiszen azt vélelmezhetik, hogy az általuk megkötött szerződést a törvény védi és nem teszi lehetővé azt, hogy alacsonyabb szintű szabályozással bármikor számukra hátrányos módon bárki is egyoldalúan módosíthassa. Ugyanis ha ez megtörténhet, akkor az állampolgár kiszolgáltatottá válik, mert már nem védi az a törvény, amelyben bízott a szerződéskötéskor. Ezzel lényeges mértékben sérül az állampolgárok egyik fontos alkotmányos alapjoga, a jogbiztonsághoz való jog. Alapvető alkotmányos jog sérül akkor, amikor az egyik fél a saját gazdasági érdekeinek megfelelően változtatja meg a szerződés tartalmát, addig ugyanez a jog a másik szerződő felet, a fogyasztót nem illeti meg. Sérül az a jog is, mely szerint mindkét felet azonos jogok és kötelességek illetik meg. A jelenlegi helyzet szerint a szolgáltatónak és a jogalkotónak vannak jogai, míg a fogyasztónak csak kötelességei. A fogyasztó védtelenné, kiszolgáltatottá válik. Ha egy szerződés keretében az egyik fél bármikor egyoldalúan módosíthatja tartalmi tekintetben magát a szerződést, akkor feleslegessé válik a szerződés. Ebben az esetben a szerződés törvényi léte válik kétségessé. A törvény azért ismeri a szerződés létét, hogy a jogviszonyban a másik félnek is biztosítsa a jogait. Ilyen körülmények között minek a szerződés, ha az egyik fél bármikor bármilyen formában azt egyoldalúan módosíthatja úgy, hogy figyelmen kívül hagyja a törvényi előírásokat. A szerződéses jogviszonyoknak az egyoldalú módosítását, az állampolgárra kötelezően fizetendő olyan díj előírását csak törvényben lehet szabályozni, amelyben a fogyasztónak nincs önálló szabadsága annak eldöntésében, hogy kívánja-e fizetni a díjat. Ezáltal azt az alapvető jogot korlátozta a szolgáltató, amely azon alapszik, hogy a szerződő félnek egyrészt joga van ahhoz, hogy ragaszkodjon a szerződésnek a létrejöttekor aktuális tartalmához, másrészt szabadon dönthessen a szerződésével kapcsolatosan. Az Alkotmány 8.§.(2) bekezdésében írt tilalommal szemben a szolgáltató magatartása az egyik legalapvetőbb polgári jogi jogviszonybeli jogosultságok korlátozását jelentik, márpedig alapvető jogok lényeges tartalmát e rendelkezések szerint törvény sem korlátozhatja. A szerződés akár szóban jött létre, akár a szolgáltatás igénybevétele, vagy akár a jogszabály hozta létre, akkor is csak törvényi előírások alapján lehet módosítani.
Ha egy, a törvényekre épülő szerződést, a törvényekkel ellentétesen egyoldalúan és hatalmi erővel módosíthatnak, az a jogbiztonságba vetett hitet ingatja meg. Értelmét vesztik a törvények. A szerződés alkotmányos létét kérdőjelezi meg. Ilyen körülmények között teljesen feleslegesek a szerződések. A szerződő felek azért szoktak szerződést kötni, hogy a kettőjük között létrejött jogviszonyt szabályozzák. Ha ezt a közös megegyezéssel létrejött szerződést az egyik fél büntetlenül felrúghatja és szabadon azt tehet, amit akar, mert önmagára nézve nem tartja kötelezőnek, sem betartandónak, akkor ez azt jelentené, hogy legálisan és szentesítve törvénysértést is elkövethet, valamint gazdasági erőfölényével és monopolhelyzetével visszaélhet. Nem csak a banknak vannak gazdasági érdekei, hanem a fogyasztónak is. Az össztársadalmi érdek azt kívánja meg, hogy a bankok se tudjanak hatalmi erővel egyoldalúan beavatkozni a szerződésbe, s az ügyfelek számára hátrányos módon módosítsák egyoldalúan, az ő megkérdezésük nélkül. A szerződési szabadság az Alkotmány 9.§.(1) bekezdésében megfogalmazott piacgazdaság részét képezi. Olyan lényeges részét, amely nélkül egy demokratikus keretek között alkotmányosan működő piacgazdaság nem létezhet. Ha egy piacgazdaságban egy szerződéses jogviszony nem kiszámítható és ebből kifolyólag jogilag nem stabil, akkor az nem más, mint – legalábbis a jelen esetben – a bankoknak a kartellgyanús hatalmi erejével való visszaélése.
Kedves Gyula!
Bizony valamennyi tisztességtelen. Sőt, még tovább megyek.
Tisztességtelen az összes közüzemi és közszolgáltatási szerződés egyaránt.
A banki szerződéseken kívül a biztosítási, a gáz, víz, villany, távhő, hulladékszállítás, televízió, internet, telefon stb…
Ahol az ügyfél, mint egyenrangú szerződő fél nem szólhat bele a szerződésbe, ahol az ügyfél, mint egyenrangú szerződő fél nem rendelkezik mindazokkal a jogokkal a szerződés vonatkozásában, amelyekkel a vele szerződő fél viszont igen, nos, ezek a szerződések kivétel nélkül mind tisztességtelenek.
Álláspontom szerint, ha én szerződök valakivel, akkor sokkal inkáb nekem van jogom a saját szerződsembe beleszólni, mint az államnak (mint törvényalkotónak), vagy éppen a felügyeleti szerveknek, hatóságoknak, akik nem tudják, nem tudhatják, hogy mi az én érdekem.
Éppen ezért már magát az Általános Szerződési Feltételeket, vagy éppen az Üzletszabályzatokat is a tisztességtelenség kategóriájába sorolom. Hiszen ezeket is egyoldalúan határozzák meg a szerződésben azok a szerződő felek, leginkább a különböző szolgáltatók, amelyek egyébként is erőfölényben vannak az ügyfeleikkel szemben.
A szolgáltatók szerződéskötéskor aláírattatják az ügyfelekkel, hogy elfogadják az ÉSZF-et, és/vagy az ÜZletszabályzatot, miközben egyikbe sem szólhat bele egyik ügyfél sem. Mintha egy kaptafára minden ügyfélnek azonos lenne az érdeke. Hát nem, erről szó sincs. Ezek a szerződések ebben a formában KIZÁRÓLAG csak a szolgáltató érdekét hivatottak megjeleníteni, ezen túl nagy ívben tesznek az ügyfelekre. Ráadásul a szolgáltatól az ÁSZF-fel és/vagy az üzletszabályzattal lényegében elvonja mindazokat a jogokat, amelyeket a törvény biztosít az ügyfelek számára és mintha csak nagyvonalúak lennének, az ÁSZF-ben és/vagy az Üzletszabályzatban saját maguk biztosítanak a törvényhez képest jóval jelentéktelenebb jogokat az ügyfeleknek. Olyna jogokat, amelyek (ha jól a mélyére nézünk) átételesen ugyancsak a szolgáltaó érdekét szolgálják.
Ezen az alapon az összes OEP szerződés is, és minden olyan szerződéstípus, ahol állami szerv szerződik másik féllel, és az ÁSZF-ek jogszabályon alapulnak, tisztességtelen.
Például a háziorvosok és az önkormányzatok felesleges “polgári jogi” szerződései is.
Hiszen a háziorvos a feladatot nem az önkormányzattól, hanem az Öotv-ből kapja, mint praxisjog tulajdonos…
Szóval tele vagyunk masszívan tisztességtelen szerződésekkel, ahol ráadásul még az erőfölénnyel visszaélés is rendszerszinten valósul meg. Az orvosok ezért menekülnek.
Egyébként pedig én azon a jogi álláspontom vagyok, hogy kivétel nélkül valamennyi banki szerződés tisztességtelen. Legyen akár deviza, akár bármi más.
Ugyanis egytől egyig valamennyi megsérti az Alkotmánybíróság által deklarált, a felek egyenjogúságának elvét.
Ha egy szerződésben az egyik fél előre, kivétel nékül valamennyi feltételt egyoldalúan határozza meg, miközben a másik félnek csak annyi joga van, hogy a szerződést aláírja (vagy nem), de ezen túlmenően semmilyen tekintetben sem szólhat bele a szerződés érdemi tartalmába, akkor az a szerződés (az én véleményem szerint) tisztességtelen.
Még akkor is, ha a banki gyakorlatot felettes szervek, hatóságok ellenőrzik. Megjegyzem, a szerződés tisztessége tekintetében abszolúte nem releváns az a körülmény, hogy a banki gyakorlatot felettes szervek ellenőrzik, ugyanis a banki szerződésben a ban és az ügyfelek állnak egymással jogviszonyban. A szerződéses jogviszonyoknak a felettes szervek nem részesei, ezért – álláspontom szerint – igazából nem is szólhatnának bele a felettes szervek. Ugyanis ők nem helyettesítik az ügyfeleket, nem lépnek a helyükbe, ezért helyettük nem is dönthetik el, hogy az ügyfél számára a szerződés tisztességes-e vagy sem. Márcsak azért sem, mert egyáltalán nem biztos, hogy az ügyfél számára, az ügyfél érdeke és oldaláról nézve is ugyanazt jelenti-e a szerződés tisztessége, mint ami a hatóság, ill. a felettes szervek szempontja szerint az.
Véleményem szerint ennek a törvénynek a megalkotása teljességgel indokolatlan és szükségtelen volt. Ezen törvény létezése nélkül is megoldható ez a jogi probléma.
Kezdve onnan, hogy az Alkotmánybíróság (még korábban, amikor még szakmai alapon működött) kimondta, hogy egy szerződésben a felek egyenjogúsága elvének érvényesülnie kell. Ami hétköznapi nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy mindazok a jogok, amelyek megilletik az egyik szerződő felet, meg kell, hogy illessék a másikat (a többit) is.
Mivel a devizahitelek esetében ( megjegyzem: az összes többi egyéb esetben is, legfeljebb nem ennyire nagy volumenben) nem valósult meg ezen alkotmányos jogelv, ezért a Ptk. alapján (mármint az 1959. évi IV.-es alapján, ugyanis a szerződés létrejöttekor hatályosat kell alkotmányjogi értelemben alkalmazni)
234. § (1) A semmis szerződés érvénytelenségére – ha a törvény kivételt nem tesz – bárki határidő nélkül hivatkozhat. A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség.
235. § (1) A megtámadható szerződés a megtámadás következtében megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal érvénytelenné válik. 241. § A bíróság módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti.
Ezek alapján vagy az eredeti állapot helyreállítását lehet bírósági úton elérni, vagy ha ez nem lehetséges, akkor a 2451. pont alapján a bíróságoknak egyébként is van lehetősége a felek egyedi helyzete alapján a szerződést módosítani. Tehát ez az új törvény értelmetlen.
Márcsak azért is, mert – szintén alkotmányjogi értelemben – a konkrét jogsérelem reparálása tekintetében a törvényalkotó korlátok közé szorította a bíróságot, vagyis csorbította és ezáltal (részben) elvonta a hatáskörét és a mérlegelési jogát. A törvényalkotónak nem biztos, hogy konkrét reparációt szükséges volt törvényben előírnia.
Köszönöm 🙂
🙂
Azt hiszem, tényleg lett egy új rajongója…
Az írás is telitalálat, a kép azonban mindennél többet mond…:-)))