Négy hónappal az önkormányzati választások előtt a parlament megváltoztatta a választási törvényt. Míg eddig a budapestiek a teljes közgyűlést pártlistáról, közvetlenül választhatták meg, az új szabályok szerint a Fővárosi Közgyűlést a 23 kerületi polgármester és 9, kompenzációs listáról bejutott képviselő alkotja. Az Alkotmánybíróság (AB) a héten ezt a konstrukciót alkotmányosnak találta.
Nehéz megmondani, hogy melyik döntés botrányosabb, a parlamenté vagy az alkotmánybíráké. Én az utóbbira szavaznék. Az ő dolguk ugyanis az lenne, hogy meggátolják a kétharmados Fidesz többségű Országgyűlés féktelen tobzódását a demokrácia és a jogállam felszámolásában és az állampolgári jogok semmibevételében.
Mi is a baj ezzel az AB döntéssel? Ami a legszomorúbb, hogy mindezt maguk az alkotmánybírák mondják el. Persze, a kisebbségük, de így is tizenötük közül hatan, köztük az AB elnöke, Paczolay Péter is. (Salamon László eltérő előjelű különvéleményével itt nem foglalkozom.)
Az Alaptörvény kimondja, hogy „a helyi önkormányzati képviselőket és polgármestereket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással… választják.”
Az AB által szentesített törvény mindössze az egyenlőség és a közvetlenség alkotmányos alapelveit séri meg. Az előbbit azzal, hogy a megválasztott kerületi polgármesterek teljesen eltérő létszámú lakosságot képviselnek. A XXIII. kerületben, Soroksáron például 22.257-en, míg a XI. kerületben 147.245-en laknak, vagyis a két kerület lakosságának különbsége a hatszorost is meghaladja. A közvetlenség elve pedig azáltal sérül, hogy nem a választópolgár választja meg a Fővárosi Önkormányzat képviselőit. A választó csak kerületi polgármestert választ, aki a választó akaratától függetlenül, a törvény alapján lesz tagja Budapest önkormányzatának. Az ilyen választás – a különvéleményt író hat alkotmánybíró, no meg a józan ész szerint – sem tekinthető közvetlen választásnak.
A kerületek közötti aránytalanságot az AB által jóváhagyott törvény azzal próbálja kiküszöbölni, hogy amikor majd a Fővárosi Közgyűlés egy-egy kérdésről szavazni fog, akkor nem csak az számít majd, hogy a képviselők nagyobbik fele egy irányba szavaz, hanem az is, hogy vajon ők képviselik-e a budapesti lakosok többségét. Arra azonban nincs válasz a törvényben, hogy például a titkos szavazások esetében ki és hogyan tudja majd ezt megállapítani. Ha egy törvény homályos, vagy végrehajthatatlan, az már önmagában jogbizonytalanságot és ebből fakadó alkotmányellenességet jelent. Arról még nem is beszéltünk, amit Stumpf István olyan kíválóan megfogalmazott párhuzamos véleményében: ha a választási törvényt a választások előtt egy éven belül módosítják, az még akkor is azt a látszatot kelti, hogy a módosítást rövidtávú politikai pártérdekek motiválják, ha valójában nem is áll(na) mögötte manipulációs szándék. Így igaz. Akkor miért is szavazta meg kedves Stumpf úr, hogy a júniusi törvénymódosítás alkotmányos?
De megkérdezném az ellenszavazó bíró urakat is: ha ilyen kiválóan látják, hogy milyen machinációk folynak, és hogy bohócot csinálnak az AB-ból, ugyan miért nem állnak fel kényelmes székeikből ahelyett, hogy különvéleményeket írogatnak? Ráadásul hármuknak még az idén, tisztelt elnöküknek meg jövő februárban amúgy is lejár a mandátumuk!
Akik különvéleményt írtak:
Brac sziget-Supetar üdülési jog olcsón</
