Mindig tiltakozom az ellen, ha valaki pejoratív módon használja ezt a kifejezést. Abszolút igazság nincs, így az „igazságszolgáltatás” elnevezés sem a valóság, csak „annak égi mása”. Persze, ha a törvények jók (lennének), akkor igazság és jog gyakrabban járna karöltve.
csillagkepek.lap.hu
Mindez a most szakmányban tárgyalt devizahitel perekről jutott eszembe.
Július közepén a parlament egy olyan törvényt hozott, amely kimondta: a bankok tisztességtelenül jártak el, amikor a devizahitel szerződésekben egyoldalúan emeltek kamatot, költséget, vagy díjat. Ezt hívják jogi nyelven „törvényi vélelemnek”. Magyarul, a törvény szerint minden bank minden ilyen szerződése eleve tisztességtelen. És ha ez a bankoknak nem tetszik, nekik kell bizonyítaniuk az ellenkezőjét. Ez még hagyján, hiszen „törvényi vélelmet” más törvények is felállítanak. Például ha a fogantatás idején egy nő élettársával él, a törvény az élettársat tekinti apának. És neki kell bizonyítania, hogy mégsem ő az apa.
Kép: m.profitline.hu
A gond ott van, hogy száz sebből vérzik a bankokat tisztességtelennek vélelmező törvény és az ahhoz kapcsolódó bírósági eljárás. Nem véletlen, hogy a bankok szinte mindegyike kérte: a bíróság forduljon az Alkotmánybírósághoz és az EU bíróságához. Állítják, hogy a törvény sérti a jogállamiság elvét, a tisztességes eljáráshoz való jogot, a visszamenőleges jogalkotás tilalmát, az eljárás „statáriális szabályai” pedig a bírói függetlenség elvét. Indítványuk azonban valamennyi bírónál süket fülekre talált, holott például az aligha kétséges, hogy egy 2014-ben hozott törvény felülírja az elmúlt 10 évben – az akkori jogszabályok alapján – kötött szerződéseket. És vajon tekinthető-e tisztességesnek egy olyan eljárás, amelyről Répássy Róbert igazságügyi államtitkár így nyilatkozik: „a kabinet mindent megtett azért, hogy a bankok alulmaradjanak”.
Kép: hirextra.hu
De nehéz helyzetben vannak a bírák is. Nem véletlen, hogy eddig alig volt olyan ügy, amelyben ne halasztották volna a döntést szeptemberre. Arról viszont mindegyikük azonnal döntött, hogy nem fordul sem az AB-hoz, sem az Unió bíróságához. Talán majd az ítéletek indokolásából megtudjuk, hogy miért nem. De az biztos, hogy mindkettőre lett volna elegendő indok. Egyfelől a magyar hatóságoknak egyeztetniük kellett volna az Európai Központi Bankkal, ám ezt a kötelezettségüket – a szokásos módon – kijátszották: a törvény tervezetét ugyan megküldték, a teljes és időközben megváltoztatott szöveget azonban nem. Másfelől az AB-nak is lenne dolga bőven: vizsgálhatná a törvény visszaható hatályát, az elévülési szabályok felrúgását, a szinte betarthatatlan határidőket, a bizonyítás lehetőségének csaknem teljes kizárását.
Szemügyre vehetnénk azokat az okokat is, amelyekkel a bíróságok eleve elutasítottak jó néhány keresetet. A törvény szerint a bankoknak be kellett nyújtaniuk keresetlevelüknek és azok mellékleteinek elektronikusan megszerkesztett változatát is. Ám a bírák szerint sem a közismert PDF formátum, sem az iratok beszkennelt változata nem felelt meg ezeknek az előírásoknak. Miért is nem?
Kép: vali.eu
Az is merőben szokatlan, hogy minden egyes bíró egyformán ítélte meg az eddig elhangzott indítványokat, és a már meghozott ítéletetek is teljesen egybecsengenek. Arra persze gondolni sem merek, hogy ez a jelenség összefüggésben lenne azzal a Magyar Közlönyben megjelent határozattal, amely szerint a bíróságok 700 millió forintot kaptak a devizahiteles perek intézésére.
Kép: frissonline. hu
Brac sziget-Supetar üdülési jog olcsón</
Már alapból súlyosan alkotmánysértő az a törvény, amelynek az a kiinduló alapja, hogy minden bank általános szerződési feltételei tisztességtelenek.
Voltak valamikor, amikor azokat megkötötték.
És függetlenül attól, hogy kinek mi a véleménye a bankokról, a banki gyakorlatokról, a jogállamiságot és ajogbiztonságot köpi szembe nagyon durván egyrészt a visszamenőleges hatály, másrészt a megfordított bizonyítási kényszer.
Hogy egy kisarkított példával éljek: valamely bűncselekmény esetén kvázi mindenki bűnös, amíg be nem bizonyítja az ártatlanságát.
Tisztelt Bírónő bizonyára tud az egykori bírói időszakából olyan példát, amikor a vádlott bűnösségét a vádhatóságnak nem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani, ezért nem lehetett elítélni. Vajon Tisztelt Bírónő hogyan járt volna el – és milyen intézkedéseket tett volna, ha azt a vádlottat, akinek a bűnösségét nem tudta a vádhatóság minden kétséget kizáróan bizonyítani, le kellett volna csukatnia, mert ugyanakkor a vádlott nem tudta bizonyítani az ártatlanságát. És mivel nem tudta bizonyítani a vádlott, hogy ártatlan, ezért vélelmeznie kellett volna, hogy bűnös, ezért (ennyi alapján) el kellett volna ítélnie.
Szerintem Tisztelt Bírónő bírói mivoltában is tiltakozott volna ez ellen.
Na ezt a fajta tiltakozást hiányoltam ezekben a bankperekben a bíróktól.
Pl. a bíróknak mindennemű indítvány nélkül, már pusztán a bírói észlelés alapján illett volna valamennyiüknek alkotmányossági normakontrollt kezdeményezni. Itthon és Luxembourgban egyaránt.
A törvényi vélelem jogintézményét – általánosságban – azért tartom elfofgadhatatlannak és súlyosan alkotmányellenesnek, mert ez lényegében és gyakorlatilag azt jelenti, hogy az állam nem tud élni a büntetőigényével, nem tudja bizonyítani (polgári perekben) a saját vélelmezett álláspontját, ezért megfordítja a bizonyítási kényszert. És míg az államnak a saját állítását nem kell bizonyítania, elég pusztán az ő kinyilatkoztatása (pl. törvény által), addig arra kényszeríti az ellenérdekű felet, hogy ő bizonyítsa az ellenkezőjét.
De mondok egy másik példát, hogy érzékeltessem ennek a törvénynek az abszurdítását: hasonló gondolatmenet alapján én pl. azt állíthatnám, hogy tartozik nekem XY (mindegy mivel és mennyivel). És akitől követelek, annak kellene bizonyítania, hogy nem tartozik, míg az én részemről elég lenne egy kinyilatkoztatás, az állításomat semmivel sem kellene bizonyítani.
Mint ahogy az állam is csak egyoldalúan kinyilatkozta azt, hogy a bankok szerződési feltételei tiszteségtelenek. De ezt az állítást az állam semmivel és semmilyen módon nem bizonyította.
Ez pedig egy jogállamnak minden létező alkotmányos jogelvét súlyosan sérti.
(persze, persze, majdnem el is felejtettem, hogy most nincs nálunk jogállam)
És nem a bankokat védendő, de nagyon remélem, hogy valamennyi bank a luxembourgi bírósághoz fordul az alkalmazott törvénnyel szemben.
Kedves Cetogenné Gitta!
Szíveskedjék antiszemita megjegyzéseivel nem bepiszkítani ezt a blogot. Bizonyára van számos más fórum, ahol Ön értő fülekre talál. Ez nem az. Itt értelmes emberek értelmes vitáinak van helye. Szakmai, logikai alapon, gyűlölködés és mocskolódás nélkül. Köszönöm.
Nem olvas ez krimit, de a talmudot annál többet lapozgatja. Aztán meg zokog, hogy terjed az antiszemitizmus. Folyamatosan izgat a magyarság ellen, azok ellen, akikből 70 éve él.
Sok krimit olvastal 🙂