Éppen egy hónapja vagyunk tanúi annak, hogy a minisztériumoktól kezdve, a legfőbb ügyészen át a NAV-ig, az egész államigazgatás totál hülyének nézi az országot.
Az Amerikai Egyesült Államok október elején megtagadta a beutazás lehetőségét hat magyar kormányzati tisztviselőtől, hivatkozva a George W. Bush elnök által 2004-ben kiadott 7750-es elnöki proklamációra. A jogszabály-erejű nyilatkozat szerint Washington megtilthatja „a korrupcióból hasznot húzó, és ezzel amerikai érdekeket sértő személyek beengedését az USA-ba”. Az amerikai Bevándorlási és Állampolgársági Törvény egyidejűleg előírja, hogy az érintett személyek nevét titokban kell tartani.
Vezetőinknek azonban mind a mai napig nem sikerült az idézett jogszabályokat megismerni, holott elég lett volna, ha csupán a Wikipédiában néznek utána. Akkor nem játszhattak volna egy hónapon keresztül bazári majmot arra hivatkozva, hogy az amerikaiak nem adnak konkrét információkat a kitiltott személyekről. Azt pedig meg sem hallották, amit az amerikai ideiglenes ügyvivő közölt: a magyar kormány más forrásból is tudhat az ügyekről. Mindössze át kellene néznie a NAV-botrányt kirobbantó volt adóhatósági munkatárs, Horváth András zöld dossziéját. Persze az az egyetlen nap, amit a NAV a vizsgálatra szánt, talán mégsem volt elegendő.
Az ügyben elhangzott valamennyi álságos kormány-nyilatkozat felsorolása meghaladná e cikk terjedelmét. Lázár János eleinte azt állította, hogy egy érintettnek nem kell tájékoztatnia munkaadóját a kitiltásról, később azt bizonygatta, hogy Vida Ildikó, a NAV elnöke nincs a kitiltottak között. Varga Mihály ugyanakkor kijelentette: „Ha valakinek információadási kötelezettsége van, az az amerikai fél”. Tudjuk, hogy „ha valakinek”, akkor éppen nekik nincs ilyen kötelezettségük. Sőt, joguk sincs.
Október közepén a NAV közleményben cáfolta az „alaptalan vádakat”. Akkor még nem tudhatták, hogy két héttel később Vida Ildikó beismeri, hogy ő is a kitiltottak között van. Ez persze szerinte nem ok arra, hogy lemondjon, viszont az őt és hivatalát ért rágalmak miatt jogi eljárásokat fog kezdeményezni. Eközben a kormányzati kommunikációban újabb gubanc keletkezett. A NAV elnöke állítja, hogy ő mindenről tájékoztatta miniszterét. Varga Mihály erre nem tehetett mást, mint hogy szemrebbenés nélkül kijelentette, csak előző nap értesült az eseményekről.
Az eddigieknél is elképesztőbb volt Polt Péter és alattvalóinak nyilatkozata: „Pontosan nem értjük, mit értenek az amerikai kollégák korrupciós cselekmények alatt”. Ajánlom a Legfőbb Ügyész úr figyelmébe a Btk-t, amelyik 7 paragrafuson és 28 bekezdésen keresztül meglehetősen pontosan definiálja ezt a fogalmat. Vesztegetés címszó alatt tessék keresni!
Bár Varga Mihály közgazdász és nem jogász, de azt talán így is megérti, hogy önálló bűncselekmény az is, ha egy hivatalos személy nem tesz feljelentést a tudomására jutott vesztegetésről. Ezt feljelentés elmulasztásának hívják.
Néhány tanult kollégám a kormánnyal kapcsolatban még a bűnpártolást is emlegette. Bűnpártoló az, aki a büntetőeljárás sikerét igyekszik meghiúsítani, vagy az elkövetőnek segítséget nyújt ahhoz, hogy meneküljön a hatóság üldözése elől. Ám ha nincs hatóság, amely üldözne, ha nincs ügyészség, amely nyomozást indítana, akkor nincs kinek falazni, vagyis nincs bűnpártolás sem.
Így kerek a Fidesz-világ.
Brac sziget-Supetar üdülési jog olcsón</
