A Nemzeti Együttműködés Rendszere – a NER – mintájára az idén végre megkaptuk a Nemzeti Együttműködés Karácsonyfáját is. Ez a NEK. És mi minden volt alatta! Csak úgy kapkodtuk a fejünket, ahogy bontogattuk az „ajándékokat”.
Karácsony elmúltával nemzeti sportként rohamozzuk meg a – most még vasárnap is nyitva tartó – üzleteket, hogy kicseréljük, visszaadjuk a hasznavehetetlen holmikat. Kaptunk az idén ilyeneket bőséggel. Kéretlenül is.
Nem kértünk az M0-s körgyűrű fizetőssé tételéből. Mint ahogy abból sem, hogy Rogán Antal politikai színjátéknak tekintette már azt is, hogy tárgyaljanak róla.
Visszaadnánk a plázaépítési tilalmat is, még mielőtt az unió dobná vissza az erről szóló törvényt. Dobott már vissza éppen eleget.
Egy felmérés szerint a karácsonyi vásárlási lázában beszerzett árucikkeknek mintegy 40 százalékára igazából nincs szükségünk, 10 százalékát pedig soha nem is használjuk. De ez a felmérés nem arról a 88 törvényről és 344 kormányrendeletről szól, amellyel csak ebben az évben bombáztak meg minket. Mert miközben mindegyiket kénytelenek vagyunk „használni”, többségükre nemigen lenne szükségünk. Igaz, a korábbi években még ennél is több törvényt hoztak. A törvények jelentős része viszont átgondolatlan és szakszerűtlen, sokszor egymásnak is ellentmondanak.
Már az év elején állami egyenruhába csomagolták be tankönyveinket. Jóval Karácsony előtt kaptunk egy – titokban felállított – Szabadság téri német megszállási emlékművet. Lehet, hogy maga Gábriel segített az „ajándékok” összeállításában?
Szívesen visszaadnánk a paksi erőmű bővítéséről kötött szerződést, annak ellenére, hogy egyenes gerincű Alkotmánybíróságunk megtiltotta az erről szóló népszavazást.
Volt persze olyan „ajándék” is, amire hiába vártunk. Régen kiváncsiak voltunk Szíjjártó vagyonnyilatkozatára, de a mentelmi bizottság kereszténydemokrata elnöke még a testületet sem volt hajlandó összehívni. Sajnálatos, hogy új külügyminiszterünk súlyos memóriazavarban szenved, hiszen eleinte arra sem emlékezett, honnan volt pénze az idők folyamán egyre nagyobbra nőtt házára.
Háromszor is átadták a budai Várbazárt, miközben elvették tőlünk a Takarékbankot. Igaz, kaptunk helyette 7 darabot a Seuso kincsekből. Azok mégiscsak fényesebben csillogtak az ünnepen.
Az új választási törvénynek már húsvétkor „örülhettünk”. Kár, hogy Karácsonyra elszállt az örömünk. A devizahitelesek öröme viszont akár jövő tavaszig is kitarthat, mert csak akkor fogják realizálni, hogy mennyire át lettek verve.
Szívesen kicserélnénk azt a KEHI ellenőrzést és a „norvégmintás” házkutatást is, amit maguk a norvégok sem fogadtak el. Egy olyan államot vennénk helyette, amelyik nem avatkozik bele a civil szervezetek életébe.
Örömmel nélkülöznénk az év során hozott, és jó sokba került elmarasztaló strasbourgi ítéleteket is.
Ellenben büszkék vagyunk a kormányunkra, hogy végre az őt megillető méltó helyre, a budai Várba költözik. Lehet, hogy ezért szereztük vissza a „nemzeti függetlenségünket támadó” amerikaiaktól Táncsics börtönét?
Ami az ajándékozást illeti, mi sem voltunk szűkmarkúak. Lázár János Rolex órát, kisfia svábhegyi lakást, Habony Gucci táskát, Orbán Ráhel 15 milliós tandíjat kapott tőlünk, még ha eddig nem is tudtunk róla. Tartsátok csak meg nyugodtan. Mi viszont megtartjuk a szabad internetet, az amerikai útleveleinket és legfőképpen az évvégi tüntetéseket szervező civil csoportokat.
Mert tőlük remélünk Boldogabb Új Évet.
Brac sziget-Supetar üdülési jog olcsón</
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: