Kényszervallatás

Kényszervallatás és halált okozó testi sértés gyanúja miatt őrizetbe vettek két rendőrt Bács-Kiskun megyében. Kiderült: az áldozat egy 47 éves, román állampolgárságú férfi, akiről azt feltételezték, hogy ellopott egy motoros fűrészt.

magyarhirlap.hu

A két rendőr elleni nyomozás még a kezdet kezdetén tart. Amit eddig tudni lehet: a sértett nem egyszeri, hanem folyamatos bántalmazás áldozata lett. És azt is, hogy a két rendőrt a bíróság előzetes letartóztatásba helyezte. Ezt a döntést mindkét vádlott védője megfellebbezte. A harmincéves B. Csongor, aki tíz éve rendőr és jelenleg rendőrtiszti főiskolára jár, nem tett vallomást a bíróság előtt. Társa, a huszonhat éves B. Viktor részletes vallomása szerint az elhunyt férfi valamiféle rohamot kapott, s „eközben szerezhette halálos sérüléseit”.

Az ügy kapcsán nem csak az egész ország hördült fel, de diplomáciai botrány is kerekedett: a bukaresti külügyminisztérium folyamatos tájékoztatást kér a magyar hatóságoktól, egyúttal közölte, elvárja, hogy a tetteseket vonják felelősségre.

Mind a felháborodás, mind a diplomáciai követelés jogos. De csak akkor jogos, ha már tudjuk, hogy mi történt valójában. Félreértés ne essék, eszem ágában sincs védeni a rendőröket, vagy bármiféle mentséget találni az ilyen és ehhez hasonló tettekre. Mélységesen elítélek mindenféle rendőrségi brutalitást. Bár jó néhány tanulmány megjelent már arról, hogy mi válthatja ki egy-egy rendőr agresszív fellépését, úgy gondolom, hogy ennek megítélése, mi több, a pszichológiai okok feltárása nem a büntetőeljárás elsődleges feladata.

somogytv.hu

Németh Zsolt kriminológus fejtette ki tanulmányában, hogy „a megfelelési kényszer vagy a köz biztonságának megőrzése, esetleg az igazságszolgáltatás szándéka motiválhatja a rendőrt abban, hogy kényszervallatást, netán bántalmazást kövessen el.” Nem vagyok kriminológus, sem pszichológus. Mégis vitatkoznék ezekkel a megállapításokkal. Büntetőbíróként azt tapasztaltam, hogy egy kiszolgáltatott ember bántalmazása szinte minden esetben hatalmi kérdés. A rendőr akár vallomást akar kicsikarni a gyanúsítottból, akár az ellenállását akarja megtörni, azért merészel kezet emelni áldozatára, mert ez hatalmában áll. Mert úgy gondolja, következmények nélkül megteheti. És ebben sajnos sokszor igaza is van. Nem véletlen, hogy sokkal több rendőri agresszióról hallunk, mint ahány ilyen ítélet születik. Ne akarja velem senki elhitetni, hogy az ügyészségi statisztikában lévő számok (2008-ban 16, 2009-ben 6, 2010-ben 8, 2011-ben 5) valósághűen tükrözik a rendőrök által ténylegesen megvalósított bántalmazások, kényszervallatások, jogellenes fogvatartások számát.

Ezekben az ügyekben nem könnyű dönteni. A bíróság csak akkor állapíthatja meg a vádlott bűnösségét, ha az egyértelműen bizonyított. Ezek a cselekmények szinte mindig négy-, esetleg hatszemközt zajlanak. A vádlott azt állítja, hogy ő nem bántalmazta a sértettet, a sértett meg ennek az ellenkezőjéről tesz vallomást. Orvosi látlelet vagy van, vagy nincs. Ha nincs, akkor az orvosszakértő szinte tehetetlen.

Az izsáki esetben persze más a helyzet. Úgy tudjuk, az ügyben már el is készült az orvos-szakértői vélemény, bár annak tartalma egyelőre nem ismert. A szakértő megállapításait az ügyészség – a nyomozás érdekeire hivatkozva – egyelőre nem hozza nyilvánosságra. Igen helyesen.

A megalapozott gyanú szerinti kényszervallatást az a hivatalos személy követi el, aki annak érdekében alkalmaz erőszakot, fenyegetést…hogy valaki tegyen, illetve ne tegyen vallomást. Ez a bűntett 5 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható. Még nem tudjuk azonban, hogy valóban ez volt-e a bántalmazás indoka.

Ha megvalósul a halált okozó testi sértés bűntette, a büntetés 2-8 évig terjedő szabadságvesztés. De tudjuk-e már, hogy ez a cselekmény nem minősülhet-e emberölésnek? Azt ugyanis úgynevezett eshetőleges szándékkal is el lehet követni, ami azt jelenti, hogy nem akarták ugyan megölni az áldozatot, de belenyugodtak a halál bekövetkezésének lehetőségébe. Egy kitartó, folyamatos bántalmazás esetén bizony jogilag ez a lehetőség is felmerül.

Már Szemere Bertalan, egykori belügyminiszter is mondá: „a kínzás tilos, és tényleg az is leend.” És ebben mindannyian egyetérthetünk.