Valaki ma azt kérdezte tőlem: „tudnék-e segíteni kibogozni azt a rejtélyt, hogy vajon miért tartott 11 évig a bírósági döntés Vásárhelyi Máriának a Hankiss Ágnes ellen indított perében.”
Józan ésszel tényleg nehéz elképzelni, mi tarthatott ilyen sokáig. Én is legfeljebb csak annyit tehetek, hogy megosztom veletek a per-sorozat történetét. Hátha abban megtaláljuk az okokat.
Idézzük fel a – ma már – történelmi tényeket. A Nagy Imre és társai elleni perben a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1958. június 15-én Nagy Imre volt miniszterelnököt halálra és teljes vagyonelkobzásra, társait, Maléter Pált és Gimes Miklóst halálra, Kopácsi Sándort életfogytiglani, Donáth Ferencet 12 évi, Jánosi Ferencet 8 évi, Tildy Zoltánt 6 évi, míg Vásárhelyi Miklóst 5 évi börtönre ítélte.
Hankiss Ágnes 2004-ben a Hír TV műsorában a következőket mondta: “megismerve a Nagy Imre-per operatív és nyomozati anyagaiban Vásárhelyi Miklós súlyosan terhelő vallomásait, amit Gimesre tett, jobban megértettem Gimes Miklós halálos ítéletét”.
Vásárhelyi Mária magánvádas büntetőeljárást indított Hankiss Ágnes ellen a nagy nyilvánosság előtt tett kijelentése miatt. Azzal vádolta meg, hogy ezáltal rágalmazás útján megvalósított kegyeletsértést követett el az ő édesapja, Vásárhelyi Miklós ellen.
A bíróság 2005-ben első fokon felmentette Hankiss Ágnest, mondván, a vádlott csak a véleményének adott hangot. Márpedig a véleménynyilvánítás szabad, senkit sem lehet megbüntetni a véleménye miatt .
Anélkül, hogy most pontosan idézném a Btk.-t, legyen elég annyi, hogy rágalmazást csak a becsület csorbítására alkalmas tény állításával lehet elkövetni. A bíróságnak minden ilyen ügyben tehát azt a gordiuszi csomót kell átvágnia, vajon az elhangzott kijelentés csupán egy véleményt tükröz, avagy tényt állít. Hát ez a probléma sokszor bizony kifog a bírákon. Mentségükre szóljon, nem mindig könnyű a kettőt megkülönböztetni egymástól.
De térjünk vissza a perek sorához. A 2005-ös elsőfokú ítéletet a Fővárosi Bíróság hatályon kívül helyezte és új eljárás lefolytatását rendelte el. A Budai Központi Kerületi Bíróság (BKKB) 2009-ben ugyanazt az ítéletet hozta meg, mint először, vagyis megint csak felmentette Hankiss Ágnest.
Ezt a döntést immár a Legfelsőbb Bíróság semmisítette meg, arra hivatkozva, hogy azért itt mégsem csupán véleménynyilvánításról, hanem tényközlésről van szó.
Időközben a Fidesz-KDNP megválasztotta Hankiss Ágnest európai parlamenti képviselővé, így az is időt vett igénybe, amíg az Európai Parlament – a magyar bírósági eljárásra tekintettel – az immáron EP képviselő Hankiss mentelmi jogát felfüggesztette.
Az ügy tehát ismét visszakerült a BKKB-hoz, amely bíróság most már – a Legfelsőbb Bíróság intencióinak megfelelően – azzal a szemmel vizsgálta meg a kérdést, hogy ha tényekről van szó, azok vajon megfelelnek-e a valóságnak. Ennek érdekében a bíróság megnézte az eredeti per dokumentumait, és azok alapján arra a következtetésre jutott, hogy Vásárhelyi Miklós valóban tett a korabeli eljárás során terhelő vallomást, az viszont nem bizonyítható, hogy ez eredményezte volna Gimes Miklós halálbüntetését.
Vásárhelyi Mária természetesen fellebbezett az ítélet ellen, az így került ismét a Fővárosi Törvényszék (lánykori nevén Fővárosi Bíróság) elé. A törvényszék – némi módosítással -helybenhagyta a BKKB újabb ítéletét. A módosítás, azaz a Fővárosi Törvényszék álláspontja szerint Vásárhelyi Miklós terhelő vallomásának valójában köze volt Gimes Miklós halálos ítéletéhez.
Így szivárgott el 11 év, mire végre megszületett a mostani megnyugtató végső döntés: „abszurd, hogy a korábban eljáró bíróságok egy koncepciós perben elhangzott kijelentésekre, illetve ilyen ítéletekre hivatkozzanak” – mondta ki a végső szót 2015-ben a bíróság. Különösen azért – folytatódott az indokolás – mert ezeket az ítéleteket már 1989-ben semmissé nyilvánították.
Hankiss Ágnes tehát nagy nyilvánosság előtt követte el azt a rágalmazást, amely miatt Vásárhelyi Mária beperelte: meggyalázta Vásárhelyi Miklós emlékét.
De ennyi idő után lehet-e egyáltalán büntetést kiszabni a vádlottra? Hankisst a bíróság csupán megrovásban részesítette. Ma már valóban csak az a fontos, hogy Vásárhelyi Mária, és elhunyt édesapja, Vásárhelyi Miklós elégtételt kapott Hankiss Ágnes bűnösségének kimondásával.
Brac sziget-Supetar üdülési jog olcsón</
Nem szeretnék senkit megsérteni.
Saját tapasztalatom szerint a bírák ebben a kérdéskörben elképesztő szemantikai analfabetizmusban szenvednek, ráadásul ha valaki a tényállítás elé odateszi a “véleményem szerint” kifejezést, akkor a bíróság elhúzhat a francba.
Az MTA magyar nyelvi szakbizottságaiban valóságos rémtörténetek, és vaskos tréfák is keringenek e körben.
Például a bírók, és a BTK “valótlan tényállítás” szóhasználata de facto nyelvi szempontból értelmezhetetlen. Nekem az a véleményem, hogy a mára tengerré dagadó rágalmazási és személyiségi jogi pertömeg oka a magyar ember természetében, kritikatűrésének nagyon alacsony szintjében, és a bírók alapvető nyelvértési nehézségeiben keresendő. Ráadásul a BTK a tényre utalást is büntetni rendeli már, sőt, a kérdés formában kifejezett kritikát is, tehát adja a lovat sértődősök mimózalelke alá. Így a tisztelt blogíró véleményével ütköznöm kell, kérdéssel ugyanis nem lehet tényt állítani. Még valósat sem.:-)
A rövid BTK normaszöveg mögött e kérdéskörben nagyon hosszú magyarázat van a Büntetőjog tankönyvben. És jó zavaros.